Gyárfás Miklós: Kis dramaturgia; Q 143

- 28 I tet érez azok iránt, akik Oleg Kosevoj, vagy Zoja életét elveszik. Ugyanezt, vagy ehhez hasonló indulatot érezheetett két ós félezer évvel ezelőtt a görög néző, aki Iphigenla föláldozásának jelenetét szemlélte Euripides drámájában. Iphigenia bátran indul a halálba, hogy hazáját megmentse. Családját arra kéri, hogy ne öltsön gyászruhát, hiszen az ő sorsa nem siratni való. A hősi cselekvés forrása a nagy emberi jellem és a nagy drámai helyzet. A hősiesség sokféle lehet, nemcsak tragikai. Az élet föláldozása, az egyéni boldogságról való lemondás a hősiesség határesetei a drámában, mint ahogy az életben is azok. A bátor, céltudatos igaz eszmékért harcoló ember azonban sokféleképen válhat hőssé anélkül, hogy hősiességéért életével vagy boldogságával kellene fizetnie. Hősöket ad a társadalomnak a szocialista termelés, a nemzetközi bókeharc s mindaz, ami az ember szabad és békés jövője érdekében történik a világon. A hősiesség ábrázolása nem könnyű és semmiesetre sem történhet ugy, mint ahogy egy régi, Petőfiről szóló színdarabban olvastam: a költő vállán keresztbe kötött nemzetiszínű szalaggal, kezében kivont é ) villogó karddal rohan a csatatérre és Így kiált: "Én most meghalok a világszabadságórt!" Hőst ábrázolni, hősi tettet bemutatni nehéz feladat. A cselekvést, a hősi cselekvést csak ugy hiszem el, ha a hős jellemvilágának nagyszerűségében, gazdagságában tárul fel. Ahhoz, hogy a hősi cselekedet valószínűsége meglegyen, az egész drámanak el kell érnie a cselekményben a valószínűségnek erre a fokára.