Gyárfás Miklós: Kis dramaturgia; Q 143

I - 27 Ne elégedjék meg a dramaturg a frázisok kigyomlálásával. Figyelje meg a helyzetet is. Keresse a frázisok okát. Legtöbb esetben a konfliktus körül, a cselekmény körül találja meg a hibát. A frázis már következmény s az okot a dráma legbelsejéban kell megszüntetni. Van néha ugy is, hogy szépen halad a jelenet, egyszer csak kidugják tökfejüket a frázisok. Ennek az az oka, hogy a cselekmény már végetért, s az iró még mindig magyarázkodik. Ilyenkor egyszerűen ki kell hagyni a tökfejű részeket. Figyeljünk prra, hogy a drámában nem lehet semmit megmagyarázni, a drámában mindennek történnie kell. Tóth Kálmán igy szól erről: Ne fecsegjen hiába, szüntelen. Kivált, ha megszűnt már a küzdelem. . < Ne beszéljen 3ohase egyebet. Csak a ml nélkül ép el nem lehet... t' " • — Az igazán jó drámából lehetetlen akárcsak egy mondatot is kihúzni. Mindezt főként azért tartottam tanácsosnak elmondani, hogy hangsúlyozzam: követelje a dramaturg az Írótól, hogy sohase magyarázkodjék a drámában, engedje, hogy szereplői éljenek, cselekedjenek, akkor nyelvezete bizonyára drámai lesz. Hogy szép lesz-e, szines lesz-e, jellemző lesz-e, az már más i • kérdés, amelyről később beszélünk! A hősi cselekvés Oleg Kosevoj, Zoja föláldozza életét hazájáért, népe jövőjéért. A néző torkát fojtogatja a könny, keze ökölbe szorul. Elönti a forróság, büszke arra, hogy ember s hogy az emberiségnek ilyen hősei vannak. Ugyanezekben a pillanatokban mérhetetlen gyülöle-