Gyárfás Miklós: Kis dramaturgia; Q 143

- 16 ­benne él a cselekményben és a cselekmény őbenne . Ha az élet­ben levő cselekvést sűrített formában akarom a drámában áb­rázolni, akkor hőseim konfliktusaiban bonthatom ki. A művé­szet tükröt tart a természetnek, az életnek s a szocialista­realista művészet tükrében az az emberi cselekvés látszik éle­sebben, amely az élet fejlődése szempontjából a legfontosabb. Erről a visszatükrözésről mondja Lenini "A természet visszatük­rözését az emberi gondolatban nem élettelenül, nem elvontan, nem a mozgástól függetlenül, hanem örökös mozgási folyamatban F az ellentmondások keletkezésének és megoldásának folyamatában kell értelmezni. " Ezért érdekes a dráma. Ez bilincseli le a nézők figyelmét. Ez adja a dráma dialektikáját, ez teszi a cse­lekményt lüktetővé, ez szüli a jellemekben 8 fordulatokat. A cselekmény törvénye az élet törvénye , s a dráma ezt a törvényt egy kerek történetben - melynek kezdete, bonyodalma és megoldá­sa van - emberek jellemfejlődósón keresztül váltja valóra. A drá­mában természetesen nem az élet naturalista másolása adja a cselekményt, hanem az a sürités, amellyel az iró művészi fo­kon tudja ábrázolni az élet gazdsg cselekmény-sorozatából azt, amiben a cselekmény hordozójának, az embernek igazsága diadal­maskodik. Az örök mozgás A jó cselekményalkotásnak egyik titka az, hogy természetes le­gyen, a másik pedig, hogy érdekes. A cselekmény akkor természe­tes ós akkor érdekes, ha állandó mozgásban van, szüntelenül

Next

/
Thumbnails
Contents