Squarzina, Luigi: Kelő hold; Fordította: Ispánki János; Q 134
ELIZA: MAURO; ÓLIZA: MAURO: ELIZA: MAURO: ELIZA: MAURO: ELIZA: MAURO; ELIZA: 8 én megvédtelek benneteket a szidástól. /Leverte/Tessék.Sose vesztek bennünket komolyan.Anyám előtt mindig kisfiú vagyok;a te szemedben Enrico és én mindig olyanok leszünk,mint negye dikes korunkben vol tunk,amikor jebarátok lettünk. Ahogy nőttetek mindig közelebb kerültetek egymáshoz s tőlem mindig távolabb.Bizony Mauro,szenvedtem.Természetes volt,láttam,mint szövetkeztek mások ellen,ellenem is,mégsem örültem,hogy Enrico magány véget ért,mert éreztem,kezdődik az enyém.Meg kellett győznötök,hogy biztonságot adsz ne ki.Mikor elmentél,gondolat ban mindig veled volt.Azt hi szem,számodra külön naplót vezetett. Nekem van szükségem őrá. Nemsokára megjön.Meséld csak tovább. Egy reggel,az áldozás pillanatában felálltam s visszamentem a szobámba, írtak a biboros nagybácsinak.Személyesen jött el. Kényszeríteni akart? Szabadon dönthetek.Két hetem van,amit itt,ahogy ők mondják,a hivatásom forrásánál tölthetek el. Nem értem a családodat.Látniok ekellett,hogy bizonytalan voltál. A szülők nem^izerétik bennünk,akik vagyunk,hanem azt,akivészeretnének változtatni bennünket./Lehajtott fejjel áll,reménytelenül.Eliza mosolyog El akarom mesélni,mi adta az elhatározást apának, Enrico taníttatására. Egy éjszaka mesélte el,amikor Enrico beteg volt s mi virrasztottunk felette. Abban az évben,amikor Enrico elvégezte az elemi iskolát,apa a modern kávéházban dolgozott.Három napig jött egy fiatalember s mindig az ő szektorában ült asztalhoz.A délutánt mindig egyedüli töltötte,kéziratpapi rokkal,anire néhány sort vetett.Estefelé érte jött egy szép hölgy. Sokan jártak a kávéházba dolgozni,diákok,ügyvédek.S ez a fiatalember a harmadik nap aztkérdezte apát cl, hogyan lcell egy bizonyos dolgot másképpen mondani s apa tudta.Ezen az asténai elvitte anyát a parkba,kettesben s megmondta,ugy döntött,hogy Enricot gimnáziumba ad^a.Ezzel saját magát és minket is örökös lemondásra itélt,de Enrico az »lett nekünk,ami a ter rasz a háznak.Amit tettünk,csak akkor lesz áldozat,ha Enrico nem tanulhat tovább./Az asztali lámpa fénye megvilágítja a varrogató Eliza arcát, Maurot,aki mellette ülve hallgatja,a szegényes bútorokat és a könyveket. Az üvegajtón tul figyeli valaki a jelenetet. Enrico van a t erraszón./ ^ se az egyetem? semhogy apa vállalhatná. ' Sokkal nagyobb erőfeszítést kiván vii is i n i x t äst»' Am i kis pén. ze volt,ráment a gimnáziumra.Egyetlen remény maradt. Az ösztöndíj. Előtted nem titok. S ha nem győz,kénytelen lesz lemondani az egyetemről? MAURO: ELIZA: MAURO: ELIZA: MAURO: ^MmiMíxkKmxm.x.ÉJűsJí ELIZA: Kern mondta? MAURO; ELIZA: MAURO: ELIZA: MAURO; ANYA: ELIZA: ANYA: MAURO: ANYA: EEIZA: alatt Szégyellte.Oh,Eliza,olyan boldog vagyok! Miért? Itt a bizonyíték:o is szégyelli magát előttem.Egyformák vagyunk. Hát ez a ti meghitt barátságtok?Ilyen hosszú távollót után,aaely annyi minderikx történt,nem tust ok mást,mint hazudni, vagy hallgatni szégjt gyellős gyerekek,vagy ravasz felnőttek módjára?Ez az a barátésg,amiből engem kizártatok?Ez a meghitt bizalom? Barátásg ez,Eliza.Aki igy beszél róla, s összecseréli a bizalmaskodással sose tudta mi az,ha az embernek barátja van./Kinyilik az ajtó,az anya lép be.Enrico eltűnik az »üvegajtó mögül/ Enrico. Mi az, anya? láejeahogy asztalhoz üljön.Mondd neki te is Mauro,/Körülnéz/Hol van? Még nem jött meg,néni kérem, kost jött haza. Csendesebben anya.Biztosan a vasutas volt.
