Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129
Alberto .- Legalább lesz valami érdekes az első órán. Miguel.- Hagyjatok békén! Mit mondtál, mi vagy? Ignaci o /megrémülve/.- Egy... vak. / Miguel .- 0, te szegény! Akarod, hogy a túlsó járdára átvigyet « 1 lek? / a többiek majd megpukkadnak a nevetéstől/ El innen, hülyék! Nevessétek ki saját magatokat. Andrés .- Valóban a tréfa igen Ízléstelen. Eredj innen ! /Meglökik, Ignacio hátralép/ Ignaci o /hevesen, sirással küzdve/.- Mondom nektek, hogy vak vagyok. Miguel .- De jól megtanultad ezt a szót! El innen ! /Fenyegetően közelednek feléje. Alberto is feláll./ Ignacio.- Hát nem látjátok? Migue l .- Hogy-hogy? /Juana és Garlos, akik csendesen figyelték az eseményt, közbelépnek./ Carlo s .- Azt hiszem, igen nagy hibát követtünk el, barátaim. Igazat mond. Üljetek csak le, Migue l .- Ugyan ! Carlos .- /Juanával együtt Ignaciohoz lép/ Mi ugyancsak vakok vagyunk , ahogy mondod. Ignacio.- Ti? Juan a.- Mind azok vagyunk. Hát nem tudod, hol vagy? /Elisa megragadja Miguelin karját, aki fel van háborodva. A diákok morognak. Andrés és Pedro ismét leülnek, mindenki figyel./ Iganci o.- Azt tudom, de nem tudom elhinni, hogy olyanok vagytok, mint én. Carlo s /mosolyogva/.- Miért? Ignacio.- Biztosan járkáltok, ugy beszéltek vekem, mintha látnátok.
