Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 6 Alberto

.- Nem tréfál. Kopogás hallatszik. Juana

.- Én is hallom. * /Mind figyel. Szünet. Jobbról, botjával a padlót ütögetve, és bizonytalan, ijedt arccal megjelenik fgnacio. Testes fiu,komoly, elmélyülő, bizonyos hanyagság látszik rajta: ingének gallérja nyitva, nyak kendője laza, haja is lazán fésült. Fekete ruhában az egész dráma folyamán. Tesz néhány lépést, határozatlanul, majd megáll./ Lolita

.- Milyen furcsa ! /Jgnacio megremeg, egy lépést visszalép./ Migue

l

.- Ki vagy? i /Ignacio remegve megfordul, hogy kimenjen arra, amerről bejött. Aztán meggondolja magát és igen gyor san átmegy balra./ , Andrés.- Nem válaszolsz? /Ignacio beleütközik Juana karosszékébe. Kinyújtja karját. Juana megfogja a kezét./ Migue

l /felkelve/.- Várj ember! Ne menj tovább! /Odamegy, hogy megtapogassa, közben Juana nyugtalanul:/ Juana.- Megfogta a kezem. Nem ismerem. /Ignacio elengedi Juana kezét. Miguelin pedig karonfogja./ Migue

l

.- Én sem! /Andrés felkel és ugyancsak odamegy, hogy másik karját fogja meg./ Ignaci

o/remegve/.- Hagyjatok. Andrés.- Mit keresel itt? Ignacio.- Semmit, hagyjatok. Én szerencsétlen vak vagyok. Lolita /nevetve/.- Miguelin, vetélytársat kaptál. Ssperanza

.- Mi az, hogy vetélytársat? Mestert!