Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 5 re kifújom magam. Éppen időben érkeztem. Az ördög a kapusba! "Későn érkezem?" "Még van 20 perc." "Helyes." Köszönés jobbra, köszönés balra "Miguelin". íme milyen fontos vagyok, ki mondhatna mást! /általános nevetés/. Elis

a /meggyőződéssel/.- Felvágsz ! Migue

l

.- Csend. Közbeszólás nincs! Folytatom. "Miguelin, hová # mész?" "Miguelin - Elisa a terraszon van"... Elis

a /Szégyenkezve, belecsip/.- Bolond! Migue

l /felkiált/.- Au! /nevetés/ Folytatom. "Hogy-hogy hová megyek? Barátaimhoz, szokott helyűn írre." És ime itt vagyok /sóhajt/. Nos mi lesz, nem megyünk a diszterembe? /fel akar állni/ Lolita.- Ne menj még, ráérsz. André

s /visszatartja/.- kieséi j, mivel töltötted a vakációt? Esperanz

a /tapsolva/.- Igen mesélj! Elis

a /haragosan, ugyancsak tapsolva/.- Igen, igen, meséld el nekem. Esperanz

a /dühösen/.- Ez meg mit akar? Elis

a /szárazan/.- Semmit. /A fiuk nevetnek/ Én is tudok tapsolni Esperanz

a /sértődötten/.- Ugyan ! Migue

l

.- Fékezd magad,

Elisa. Az urak azt kivánják, hogy meséljek nekik a vakációmról. No, akkor várjatok: /A gyerekek elhelyezkednek kényelmesen, valami mulatságos dolog hallgatására elkészülve. Miguelin hamiskásan nevetni kezd./ Pedro.- Kezdd már! Migue

l

.- Várjatok!/nevetve/ Egy nap veszem a botomat, hogy az utcára menjek, és ... /hirtelen megáll. Meglepett hangon/ Nem hallotok valamit? Andrés.- Folytasd, ne mókázz! Migue

l

.- Nem tréfálok. Mondom, valami furcsát hallok. Kopogást... Lolita.- /nevetve/ A te botod hangja kopog még mindig a füledben. Elisa.- Folytasd, butaság...