Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129
Carlo s /kedvesen/.- Nem sirhatok. Sirj te, ha akarsz, de rosszul teszed. Neked nincs rá okod. Nem szabad, hogy okod legyen rá! Miguelin szeret és vissza fog térni hozzád. Juana továbbra is szeret engem Elisa .- Nincs bátorságod arra, hogy felismerd a tényeket... Én is akartam - és pedig, óh hányszor - becsapni magam, de... Carlo s /legnagyobb kétségbeeséssel/.- De nem érted? Nem hagyhatjuk, hogy Ignacio legyőzzön bennünket. Ha szenvedünk az ő hibájából, ez a szenvedés neki győzelemi És nem adhatjuk a kezébe a győzelmet! Semmiképpen! Elisa/megijedve/.- De azért négyszemközt vigasztalhatjuk egymást. • • Carlo s .- Még négyszemközt sem. a sarokban lévő ajtón./ Juana .- Ignacio? /Elisa kinyitja a száját, Carlos megszorítja a karját, hogy hallgasson/ Itt sincs. Hol lehet szegény... juj^a.'-/izgatottan/.- Carlos! Carlo s .- Hallgass! Elisa .- Oh! Mi van veled? Nem vagy normális... Én nem tudtam volna megállni. Carlo s /majdnem mosolyogva/.- Nem történt semmi, ha mondom, semmi...más... csak keresi a szegény Ignaciot, aki a hálószobában van. Semmi. Elis a .- ^em értelek. N em tudom, elkeseredett vagy-e, vagy bolond Carlos.- Egyik sem. Soha nem volt tisztább az agyam, mint éppen most. /megütögeti a kezét/ Fel a fejjel, Elisa! Minden rendbejön majd /Szünet. Hassan újra lehajtja a fejét. Junana belép /Balra megy és eltűnik az ajtón át/ /A sarokajtón át belép Ignacio és Miguelin, élénken beszélgetve. Elisa összeszorítja két kezét, amikor hallja őket./
