Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129
- 49 Ignaci o.- Minden asszony egyforma, bár kétségtelen, hogy igen kevés közöttük a vak... Van azért kivétel is. Ismertem egyszer egy látó lányt... Migueli n /hevesen félbeszakitja/.- Nagyon rokonszenvesek a látólányok. Ismerek egyet, elmennek hivják, szomszédunk volt. Nem törődtem vele, de oda volt értem... Ignacio .- Nem tudod, csúnya volt? Migue l /röviden/.- Hát nem... Nem volt időm értesülést szerezniCarlos .- Jó estét, barátaim. Nem ültök le? / Migue l /megdöbbenve/.- Carlos, ember, szeretnék beszélni veled. Nem tudom, hogyan intézzem, nem találok módot rá, hogy elcsevegjek veled. Elisával sem. Elisa .- /erőt vesz magán/.- Jókor vagy itt. Migue l /kedvetlenül/.- Ejha, hát Elisa veled van? Hogy vagy Elisa? Elis a /szárazon/.- Jól, köszönöm Migue l /tul hangosan/.- No de örülök. Carlo s /tagolva/.- Azt hiszem Juana ment itt át, téged keresett, Ignacio. /Elisa összerezzen/ Ignaci o /zavartan/ Nem... nem tudom. Carlo s .- Igen, téged keresett. Ignaci o /magához térve/.- Lehet. Beszélni akartunk egy és másról. Migue l «- Ide hallgass Ignacio, azt hiszem tovább beszélhetnél arról a látó lányról, akit ismertél. Elisa és Carlos nem fognak zavarni. Carlos .- Semmi esetre. Ignaci o.- Carlost és Elisát nem érdeklik ezek a témák. Nagyon elvontak.
