Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 47 Elisa

.- Nagyon szerencsétlenek vagyunk Carlos! Nagyon szerencsétlenek. Miért lettünk szerelmesek? Szeretném tudni/rövid szünet/. Most érzem, hogy nem szeretett. Carlo

s

.- Szeretett és szeret. Ignacio a hibás mindenben. Miguelin nagyon fiatal. Mindössze 17 éves és ... Elis

a

.- Igazán? Bár hinni tudnám, hogy Miguelin vissza fog térni... De kétlem, Carlos, borzalmas kétségeim vannak. /Újra sir, megnyugszik/ Milyen önző vagyok! Te is szenvedsz, szeretnélek vigasztalni. /Feláll, hogy odamenjen hozzá/ Carlo

sNem szenvedek. » Elisa.- De szenvedsz, igenis... Szenvedsz Juana miatt. /Carlos megmozdul/ Mert kacér. Carlo

s

.- Bárcsak kacérság lenne! Elis

a

.- És még azt mondod, hogy nem szenvedsz? /Carlos kezei közé rejti a fejét/ Szegény! Ignacio mindkettőnket tönkretett. Barlo

s

.- Engem nem tett tönkre senki. Elisa

.- Ne tettesd magad előttem... Nagyon jól megértem a fájdalmadat, mert nekem is ugyanez a bajom. Téged tönkretesz az, hogy Juana elhagyott, és a te bánatod még nagyobb, mint az enyém, mert nincs határozott magyarázatod rá... Szörnyű! Ugy tűnik, mintha nem történt volna semmi, de szivünk mélyén tudjuk, hogy minden elveszett. Carlo

s /hevesen/.- Nem veszett el semmi! Nem is veszhet el. Nem igaz, hogy szenvedek. Elisa

.- Megijesztesz. Carlo

s

.- fgen. Tagadom, hogy szenvedek. Azt mondod, szerencsétlen vagyok? Hazugság. Szenvedek Juana miatt? Nem szenvedek miatta, mert még mindig szeret. Értesz? Szeret még mindig! így kell lennie és igy is van. Elis

a /sajnálattal/.- Szegény! Milyen nagy a fájdalmad és... * nincsenek könnyeid! Sirj! Sirj, mint én! Megkönnyebbülsz...