Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 46 Carlos

.- Csókot lehetett hallani. /.Juana kezét tördeli/ Don Pabl

o /jóindulattal/.- Mennyire nem adnak a külsőségre! Kik lehetnek azok a bolondok, akik ott turbékolnak? Meg kell intenem őket! /Senki nem válaszol. Juana némán tétovázik, hogy beszéljen-e. Ignacio erősen megszoritja a karját/Nem feleltek? /Ignacio felemeli botját a padlóról és Juanát gyorsan az ajtó felé vezeti. Lépései nem botladoznak, ugy látszik uj, győzelmes biztonság költözött belé. Juana hol felemeli, hol lehajtja a fejét, tele van szorongással. Görcsösen és félig húzódozva, majdnem fut Ignacio után, aki nem engedi el. A háttér ablakos ajtaján át mennek ki. Don Pablo tréfásan/: Kimentek! Szégyelték magukat. Carlos.

/komolyan/.- Igen. FÜGGÖNY. III. Felvoná

s. Szin

: Szálon az intézetben. Hátul széles, nagy ablak, félrehúzott függönnyel, azon keresztül a csillagos éjszaka ragyog. A szobába két hátsó sarkán 45°-os ferde levágás, jobboldalon függönyös ajtóval, baloldalon jó rádiókészülékkel. Az egyik falnál állvány különböző játékok és könyvek számára. Néhány váza virággal. Balra elöl ajtó, függönnyel. Jobbra elöl kisasztal sakkal, ráhelyezett figurákkal és hozzá két szék. Az ablak alatt, kissé a szinpad közepe felé divány. A rádió közelében asztal kis állólámpával, ernyővel. Székek, asztalkák. A csillág ég. /Elisa a divány jobboldalán ül, keservesen sir. Carlos a sakk mellett ül, önmagával játszik egy játszmát, hogy gondját elűzze. Kigombolt ing, lógó nyakkendő van rajta./