Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129
- 45 Ignaci o /halkan/.- Igazán azt akarod? Juan a /nagyon gyenge hangon/.- Arra kérlek. Ignaci o.- Nem. Nem akarod. Inyhiteni akarod kinomat a te kedvességeddel.. És meg is teszed! Te, aki megértettél és védelmeztél. Szeretlek, Juana! Juan a.- Hallgass! Ignaci o.- Téged szeretlek és senki mást a többiek közül. Téged, az első nap óta! Szeretlek a jóságodért, bájosságodért, hangod lágyságáért, kezed finomságáért.../más hangon/ Szeretlek és akarlak! '^e is tudod! Juana .- Kérlek! Nem szabad igy beszélned! Elfelejted, hogy Carlos. Ignaci o/gunyosan/.- Carlos? Carlos őrült, aki elhagyna téged egy látó asszonyért. Azt hiszi, hogy a mi világunk azonos az övékkel... Egy másik dona Pepitát szeretne. Egy másik csúnya dona Pepitát, aki vigyázna rá... Egy tökéletes asszonyt szeretne, téged pedig csak jobb hijján tart, / más hangon/ Én azonban nem asszonyt akarok, hanem egy vakot! Vakot az én vak világomból, aki megért!...Téged. Mert te csak igazi vakot tudsz szeretni, nem pedig egy álmodozót, aki normálisnak hiszi magát. Engem szeretsz! Nem mered bevallani se nekem, se magadnak. •.Kivétel lennél. Nem mered azt mondani "szeretlek". De én kimondom helyetted. Elárulta felindult hangod. Szeretsz engem a szorongásaimmal, bánatommal, velem akarsz szenvedni, szembenézve a valósággal, hátatforditva minden hazugságnak, amely álcázni akarja balsorsunkat! Mert erős vagy ehhez és jó! /Szengedélyesen megöleli/ Juan a /fuldokló hangon.- Nem! /Ignaci o lezárja a száját egy hosszú csókkal. Juana alig áll ellen. Jobbról belép don Pablo és Carlos. Meglepdőve állnak./ Don Pablo .- Nos? /tgnacio hirtelen felemelkedik, de Juanát nem engedi el. Igen felindultan figyel mindkettő./
