Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 22 Ignacio.- Hallgass! Mind ügyesek vagytok abban, hogy rúgjatok rajt am. Te is! És te elsősorban. "Vidáman" ez ennek a háznak a jelszava. Vidámsággal vagytok megfertőzve. Én nem ezt vártam. Azt hittem...valódi barátokat fogok itt találni, nem pedig álmodozókat. Juan

a/kedvesen nevetve/.- Szegény Ignacio, sajnállak. Ignacio.- Tartsd meg a sajnálatodat. Juan

a.- Ne sértődj meg! Egészen természetes, ami veled törénik. Mindannyian átéltünk már hasonló perceket, ez azonban megszűnik egyszer. /ravaszul/ De én tudom az orvosságot. /Rövid szünet./ Ha nyugodtan meghallgatsz, elmondom. Ignaci

o.- Nyugodt vagyok. Juan

a.- Hallgass rám...menyasszonyra van szükséged. /Szünet, Ignacio kissé nevetni kezd./ Te nevetsz .'/derűsen/ Ugy-e rögtön eltaláltam? Ignaci

o /abbahagyja a nevetést, komolyan/ Titeket megmérgezett a vidámság. De egyhangúak és szomorúak vagytok, anélkül, hogy tudnátok...Főleg a nők. Akár vakok vagytok, akár nem, itt is, odakint is ugyanazt hajtogatjátok. -Nem te vagy az első, aki rám akarja erőltetni ezt a gyermekes megoldást. Szomszédunkban a lányok ugyanezt mondták. Jua

na.- Ostoba! Nem érted, mire céloztak? • * Ignaci

o.- Nem! Ők is "foglaltak" voltak, akárcsak te. Azt állitották, hogy a féktelen szerelmi öröm mindent kielégit. Ez olyan, mint... valami álszent jótékonyság. Mind azt mondták: miért nem választasz menyasszonyt magadnak? De egyetlen egy sem mondta a forró szerelem hangján: Szeretlek. /Dühösen/ Te sem! Nem igy van? Vagy tán te azt mondod? /Szünet,/ Nincs szükségem menyasszonyra. Egy teljes sziwel kimondott "szeretlek"-re van szükségem. "Szeretlek a szomorúságoddal, szorongásaiddal} hogy veled szenvedjek, és nem akarlak a vidámság hamis útjaira vezetni." Ilyen nők nincsenek. Juan

a /női voltában megbántva/.- Talán még soha nem kérdeztél meg egy asszonyt.