Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129
részt a megnyitón. Nos, Elisa, jó helyet kell szereznünk. Elis a .- Igen, menjünk. Te maradsz, Juana? Migue l .- Lesz hely. Viszontlátásra. /Elisa és Miguelin balra el. Juana egyedül marad. Lassan járkál, s hallgatja a szonátát. Sóhajt. Újfajta zaj hangszik hirtelen: egy bot "kip-kop , ,-ja, félreérthetetlenül. Juana megmerevedik és figyel. Jobbról megjelenik Ignacio, lassan a háttér felé indul./ Juan a.- Ignacio! /Ignacio megáll./ Te vagy, Ignacio? Iganci o.- Igen Ignacio vagyok, te pedig Juana. Juan a /közeledve/.- Miért nem vagy a szobádban? Ignacio.- Elmegyek innen. Isten veled /elindul/. Juan a.- Hová mégy? Ignaci o /hidegen/.- Haza. /Juana szólni nem tud a rémülettől./ Isten veled. /Ismét elindul./ Juan a.- De Ignacio... velünk akartál tanulni! Iganci o /megáll/.- Megváltoztattam a szándékomat. Juan a.- Egy óra alatt? Ignaci o.- Elég az. /Juana odamegy, kedvesen megfogja a kabátja hajtókáját. Ignacio nem mozdul./ Juan a.- Ne hagyd, hogy ez az értelmetlen indulat vezessen. Hogy fogsz hazaérni? Ignaci o /idegesen, ügyetlenül húzódozva Juana érintésétől/.Könnyen fog menni, Juana .- Apádnak igen nagy szomorúságot okozol. És mit fog szólni don Pablo? Ignaci o /megvetően/.- Don Pablo... Juana .- És mi, mindannyian sajnálnánk, ha elmennél. Már társunkegyütt nak tekintettünk...jó barátunknak, akivel néhány vidám évet' lehetne tölteni.
