Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 18 san ugy, mint az eddigi esetekben; néhány diák megértő támogatására van szükség.. Juan

a.- Azt akartuk, hogy előbb tegye le a botot, de nem akarta. Azt mondja, nagyon ügyefogyott bot nélkül. Don Pablo

.- Tehát meg kell győzni arról, hogy hasznos lény és nyitva áll előtte minden ut, amin megindul. Biztos, hogy van itt előtte példa, de tapintattal és a maguk ügyességével kell kezelni, kisasszonyok, /Jüanéhoz/ különösen pedig Carlos megértése kell: valódi szivderitő baráti közösséget kell körülötte teremteni. Nem lesz ez maguknak nehéz. Az ilyen fajta fiuk szeretetre és vidámságra éheznek és általában szivesen veszik, ha valaki segit nekik, hogy kitörjenek zárkózottságukból. dona Pepita

.- Miért nem teszed Miguelinnel egy szobába? don Pabl

o /Egyetértéssel mosolyog/4-Már megtörtént... De, Elisa kisasszony, nem volna okos, ha Miguel értesülne erről a feladatról. Ha tehernek, megbizásnak fogja fel, rossz vége lehet. Elisa

.- Nem szólok neki. dona Pepita.- Helyes. Most már csak az van hátra, hogy a lehető legrövidebb idő alatt beleneveljük ebbe az Ignacioba a mi szilárd lelkierőnket. Igaz? • don Pablo.- Pontosan. De elég a beszédből, a megnyitó pillanata közeledik. Kisasszonyok, négyükre támaszkodva bizom a sikerben. Juana.- Legyen nyugodt, don Pablo. dona Pepita.- A viszontlátásra, kislányok. Juana

.- A viszontlátásra, dona Fepita. dona Pepita

.- Pablo, ha másképp nem intézkedsz, bekapcsoltatom a hangszórókat. A gyerekeknek joguk van zenét hallgatni a megnyitóig. /Beszélgetve,balra el. Juana és Elisa előrejönnek, szeretettel átölelve egymást./ Juana

.- No, beszélgessünk. /Elisa nem válaszol, gondterheltnek látszik. Juana kissé erőszakosabban/ No, beszélgessünk, Elisa!