Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 19 Elis

a /elgondolkodva/.- Nem tetszik nekem az igazgató megbizása. Ebben az Ignacioban van valami meghatározhatatlan, ami visszariaszt. Hiszel a mágneses fluidumban? Juana

.- Persze. Melyikünk nem hisz benne? Elisa

.- Sokan bizonygatják, hogy helytelen. Juana.- Sok bolond... aki nem szerelmes. Elis

a /nevetve/.- Igazad van. De ez a jó fluidum, viszont kell lennie egy rossznak is. Juana.- Milyennek? Elis

a /szomorúan/.- Mint például Igancioé. Amikor itt volt, valami kényelmetlenség, fullasztó érzés vett rajtam erőt. És amikor kezet fogtam vele, ez ijesztővé fokozódott. A keze száraz, éget, csupa rosszindulat. i Juana.- Én ezt nem vettem észre. Nekem rokonszenvesnek tűnt./Rövid szünet/ De mindenekfelett szerencsétlen teremtés. Csak az kell neki, hogy beleilleszkedék a mi körünkbe. És ne gondolj erre a hülyeségre, erre a rosszindulatú fluidumra! • ^ Elis

a /csípősen/.- Most hát jobban szeretem Miguelin fluidumát! Juan

a/nevetve/.- Én pedig Carlosét! De várj csak. Valami eszembe jutott. /Csend. Hirtelen a hangszórón a távolról felhangzik Beethowen Mondschein-szonátájának Adagio tétele./ Elis

a.- Nos? Juana

.- Hallgasd csak! Milyen szép! /szünet/ Elisa

.- Beszélgethetnénk tovább, nem gondolod? Juana.- Igen, igen. Azért mondtam, hogy várj, mert megtaláltam ... a megoldást Igancio problémájára. Elis

a

.- Csakugyan? Mondd el! Juan

a /kedvesen/.- Igancio részére a megoldás...mennyasszony. És azt meg kell találnunk. Vegyük csak sorra barátnőinket.../rövid szünet/ NO? Nem szólsz hozzá semmit? Nem találod jónak?