Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 17 Don Pabl

o /azonnal megérzi és tekintetét hiába forgatja/.- Bocsánat - a feleségem. /Abbahagyja a forgolódást./ dona Pepit

a /közeledve/.- Szervusz Pablo, he haragudj, tudom, kicsit elkéstem. don Pabl

o /kezet fog vele, gyengédséggel, amit az évek láthatólag nem csökkentettek/. Jókor jösz Pepita. dona Pepita

.- Mint mindig. Jó napot, kisasszonyok. Hova engedték távozó lovagjaikat? Elisa.- Elhagytak bennünket egy uj barát kedvéért. Juana.- Szegény fiu!Rokonszenves. Elisa

.- Nekem ugyan nem. don Pabl

o

.- Ne beszéljen igy egy társáról, kisasszony. És még kevésbé, amikor még nem volt ideje megismerni. /Dona Pepitához/ Carlos és Miguel elkisértek egy uj előkészitős növendéket, akit éppen most hoztak hozzánk. dona Pepit

a.- Igen? És milyen fiu? don Pabl

o

.- Már hallottad, hogy ezeknél a kisasszonyoknál nem talált valami kedvező fogadtatásra. Juana

.- Miért ne? Elisa nagyon felületes. don Pabl

o

.- Igen, kissé. És éppen ezért szeretném mindkettőjüknek figyelmébe ajánlani. Juana.- Ignaciot? 1 don Pabl

o

.- Igen. /dona Pepitához/ És mellékesen te is megkapod a magad feladatát. dona Pepita.- Valami nehéz eset? don Pablo.- Mindig ugyanaz. A lelkierő hiányzik belőle. dona Pepita.- Tipikus eset. don Pabl

o

.- Tipikus. Most azonban talán egy kissé bonyolult. Szomorú fiu, akit elkeserített szülei rosszul értelmezett szeretete. Sok kényeztetés, külön tanárok...Egyetlen fiu. A többit már érted. Ponto-