Matković, Marijan: Álomvásár; Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján; Q 115

- 42 éjszakai kirándulásait mások gépkocsijával!... Valahogy ugy... Ugyaaazzal a megneraártéssel. - Hagyjad, hadd beszéljek, ne szakíts félbe! - Figyeltelek, milyen undorral nézted Vládót, anélkül, hogy egyetlen percre Is arra gondoltál volna, hogy mennyire szerencsétlen a hogy tulajdonképpen csak üresen kérkedik azokkal a többszínű fényezett levelezőlapokkal, mert jól tudjaí itt fog maradni, valami közönségee hivatalnoki állást*kell keresnie - neki, aki a sport nagy remény»sége volt, a futballabda, a sportpálya fejedlme - mindaddig, amíg a térökaláoeát szét nem rúgták - s jól tudja, hogy ez az Ügy Márá— val ne s fog jól végződni sem az Ő számára sem -Mára számára. S bogy hiába iszik azzal a nővel együtt s hiába iszik magában, hógy ivásra adta a fejét és hogy fuldoklik! S csak természeted, hogy ugyanezzel a szemmel nézel rám isi Tulajdonképpen te Idegen voltál itt köztünkí aeaunit és senkit itt j&eg nem értettél; sem apámat, sem anyámat, sem Vládót, sea engem kezdettől fogva mindmáig... /szárazon, idegesen felcsuklik/ Se© Antun bácsit a képeivel... Semmit, semmit! Krésó

: Hát jó... rendben ván... idegen voltam, serarait nem értettem, egy ember, aki Jön és továbbmegy, egy ifjú, aki órákhosz— szat taaul a konyhában, akinek nincs ideje az ábrándozásra, akinek sietős a dolga, hogy a saját lábára állj

oní hát rendben van! Valóban én mindezekkel az emberekkel soha nem élto© együtt... Yul korán megismertem az életet, amely ne© azonos azzal, ami itt, a ti falaitok között van... De hát mindez most nem fontos - hanem azt hiszem, Dina, méglsesak rendjén való volna, ha megmondanád, ml az , amit érettem, arait magadért tettél? S mit tudom én, kiért? Mit gondoltál ki az éjjel?.»« Te tudod, hogy nem szeretem a te éjszakai képzelgéseidet, ezek már kerültek egysmásba az életedben! sokszor azt hiszem, hogy egész világszemléleted beteges éjszakai ábrándozásaidból