Matković, Marijan: Álomvásár; Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján; Q 115

• * • - 43 ered, s te ezekben az ábrándozásokban éled kl a filmen látott fantazmagóriák« roncsait... S mit gondoltál ki oiár megint? Nos, mondd! Nina

: /nevetésben tör ki/ Megijedtél, Krésó? Mi? A bixó elvtárs félti a reputációját! - ílát látod, én egyáltalában nem félek! ügyáltalában nem! Krésó a Ugyan mitől kellene félnem? De hát szedd össze magad 1 Beszélj I Mina

s /hisztérikusan felkacag/ /A betegszobából kilép Hirko Hérics és Vilma Kárász/ Vilma

; /idő elétt megöregedett asszony. Higgadt, gondterhelt. Habár a családban minden szálat ő tart a kezében, amint hogy ő vezeti a háztartás pénzügyeit - két eset kivételével, araikor a társbérlőnorol esik szó, vagy amikor a férjét védelmezi - soha nem emeli föl a hangját, öőt, "szép ás elragadó öreg legényének" jelenlétében valósággal alázatos, szerelmes bakfissá válik, zt a szerei pet nem játssza megi a férje iránt érzett szexetet - aki annak!dején neki ajánlotta a verseskönyvét - életének alap pillére, férjét, ezt a gyakorlatlatlaa nagy gyereket, akinek tehetségében soha sera kételkedett, szemmellátható

an a saját édes gyermekeinél is jobban szereti. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy férjét csupán altruizmusból szereti; nagyon is szüksége vaa rá, nélküle nyilvánvalóan nem fejlesztette volna ki képess igeit s az életnek semmi értelmét öem lelné. - Héricshez/ He® és nem, Mixkó, az ember életében kell bizonyos kegyeletnek lenni... /hinához/ Es neked is szól, hinal ...A nagynéni haldoklik, te pedig ugy kacagsz, hogy reng belé az egész ház. Igazán szégyell, etnéd magad! Hozd ki inkább a kötést, meg a szemüvegemet, a szobiban felejtettem... / .résóhoz/ most oly édesen alszik, hogy míg a légy zúgását is hallani...