Matković, Marijan: Álomvásár; Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján; Q 115

én neked, sem te nékem« Vládó

: Hallottad, Hina, azt mondta* lopási Már mégint egy paragrafusf Nem, nem mondanám én neked sem azt, hogy filii zter vágy, sem azt, hogy stréber, hanem csak. azt, hogy sose volt ál fiatal. Feláldoztad az ifjúságodat, azt sem tudod, hogy márt?... Holmi kötelességnek, ambícióknak, mit tudom én minek! De hát, a mindenségit, milyen lehetőségeid voltak?... Partizán gyerekének lenni, manapság ... Tyűhaj! - Ug külföldi ösztöndijat ia kaptálI - Te pedig, tr azt hitted, as a legokosabb dolog, ha visszajössz, leszolgálod a katonaságot, a vizsgáidat raind jelesen teszed le - ele minek, minek? azért, hogy most szépen elutazzál arra az istenverte, kopár hegyvidékre!... De hát tudod-e, hogy én a te egyhavi fizetésedet, ha jól forog a kártyám, egy éjszaka megkeresem? Krís'o

t Hát jó, jó, da egyáltalán miiéi» érvek ezek? D/tüiétf* donképpen mit akarsz tőlem? - Eljöttem, hogy tisztességesen elbúcsúzzam, te meg rám rohansz, verklised ezt a nótát, amit már évek óta hallok tőled - mindig ugyanabban a hangnemben, örökké egyhangú unalomban. - .a.t már csak az van hátra, hogy jajgatni kezdjél, * hogy ez a mai élet mennyire szürkeJ hogy ez a korszak nem ér ti meg as ifjúságot, ß milyen átkozottul kár, hogy nem tlz vagy tizenöt évvel ezelőtt születtél, hogy nem a háborúban, s f

orradálómban élted le az ifjúságodat. - hogy akkor voltak lehetőségek - s hogy mindez, ami itt van, űögleteaen unalmas. - kindest én már ezerszer hallottam a szájadból«»« S hidd el, rettentően unalmas, hogy mindezt ma isra't hallom tőled s egyáltalán nem helyénvaló dolog, ha a mai búcsúzáskor ezzel nyaggatsz. - Hát akkor raért teszed? Vládó t /durván/ Mert gyűlöllek! Igen, gyűlöllek azért, hogy elutazol! Hogy elmégyl Igen, azért! - De ne h±dc\, hogy 5n itt fogok