Matković, Marijan: Álomvásár; Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján; Q 115

gondol <3 rólam, te rólad, valamennyiünkről, természetesen tudjuk! Kispolgárok vagyunk, egy meghalt társadalom maradványai, őskorból visszamaradt kövületek... -u, mintha nem ezerszer dörzsölted volna az orrom alá a véleményedet•.. Te pedig, természetesen elvi alapokon álló ember vagy! _ö tudod, hogy kell az életet dnak és másoknak berendezni! findőzt tudod!Te sose loptál almát másnak a sövése nye mögül, sose voltál iskoláké xiJIŐ, rongylabdáy&l futballoztál: te szorgalmasan tanulgattál a konyhában! Egész életeden át tanultál! 8 mit tanultál? fudad-t ember, mik azok a szenvedélyek? Tudod-e mit jelent az, ha az ujjaid közt agy ilyen kis kulccsal, egy idegen autó«tartalékkulcsával játszadozhat-ez? E» a dagi rendesen lez rta kocsiját, aludni ment, te pedig szépen besurransz a kooeij'ba, fogod a nőt, kihajtasz a városból, aztán rákapó; ölsz... Száz kiloolt er, százhúsz, százötven - ezek a mi .igazgatói ócskavasaink többe t nem » érnek el... be ez is elég... Te pedig repülsz, '«int a madár... S ugy érzed, sose törsz már vissza e egész testedet elönti az édes bizsergés. - fz en, U. r--' too, ez .A. í-:,ai íte rögöt ti Á ... nem bizony... Ez az életi Krésó

: /kényszeredetten belemegy ebbe a beszélgetésbe/ Az izléi ek különbözők, Vládó... 3 ha én például azt mondanám neked, • hogy mindez tulajdonképpen nem más, mint ostoba és komolytalan lopás, amit te a költéíízet leplébe burkolsz, aminthogy ti itt mindent a költészet leplébe burkoltok, s hogy egy szép napon vagy a nyakadat töröd, vagy a rendőrségen végzed - akkor te ezt felölnéd, hogy én száraz jogász vagyok, a rend és rendszer őre, flliszter, közönséges stréber! Ugyan, hagyd abba már, kérlek! Mig gyerekek voltunk, épp elégszer törtük be egymás orrát, hogy hiábavalóan bizony ©ássuk egymásnak - hogyan kell élni, ás semmit sem bizonyitoltam be sem