Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

- 10 Gyemin: Sc suk &r s Nagulnov: Sceukar : Nagulnovt Se s iika r: \ Anna * Davidov: ^ A nna; Davidov: mint egy cölöp?" É s jól pofánbaki Gyemidet egy gyertyatartóval! / /feláll, túlkiabálja a nevetést/ Nem igaz? Nem bökött meg ! Tényleg nem bökött meg? De az szent bizonyos, hogy szeretett véna... No és mire akarsz kilyukadni evvel a fecsegéssel, te öreg lator, mi? Arra, hogy ha egyszer Gyernid is kinyitotta a száját, akkor igaz dolog a ti ügyetek. Ahol meg. igaz dolog készül, ott én is ott vagyok. Én Makaruska, helyeslem a szövetséget. .„ Milyen szövetséget? Hát amiket a táblára Írtál... /a teremből/ Ez az no, én majd dolgozok rogyásig a kolhozban, ez az öreg szóköpő meg mesélget majd és a kemencén horkol. Itt van pl. az én esetem, polgártársak. Együt, éltünk Pjotrral, az édes bátyámmal. De Behogy se fértünk meg egymással! Hol az asszonyok estek egymás hajának... még vizzel se lehetett szétválasztani őket* hol meg mi kaptunk össze a bátyámmal. Most meg az egész falut akarjak egy akolba csapni! Dehát ebből csak baj lesz. Ahogy kimegyünk a mezőre szántani, bizonyosan egymásnak esünk. A milieista akár ideköltözhet. A mi munkánk nem olyan egyforma, mint a gyárban, a gép mellett. Ott ledolgozza az ember a nyolc órát, aztán veszi a tarisznyáját és gyerünk.... Voltál-e már gyárban valaha? Még nem, de tudora. Semmit se tudsz te a munkásokról! És ha nem tudod, nem láttad, akkor ne koptasd a nyelved! Kiulákrágalom, hogy a munkás...