Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

-lift Anna: Ife. jó, nem, de jamka után mehet, amerre lát, Ití. meg még setéttel kelünk szántani. Százszor is kiver a veriték, mire leszáll a nap. Hát hogy a csudába lesz az? Nekem vérhólyag kél a lábamon a szántástól, a másik meg csak sétál, meg^ füstöl. Nem megyek a kolhozba! /Egy szürkezakós kozák jön az emelvényhez. Fején színehagyott csúcsos sapka. Csendben kotorász a nadrágzsebében/ Majdennyikov: /elővesz egy zsiros noteszt/ Csak ne nevessetek, mert lehet, hogy ritok majd a végén! Sokmindent összelocsogtatok itt, csak éppen okosat nem mondott egy se. Az életbe nem gondoltok bele.,. Én középparaszt vagyok. Tavaly öt gyeBzjatyinát vetettem be. Ahogy tik is tudjtáok: egy pár ökröm van, lovam, tehenem, vagy feleségem és 3 gyermekem. És egyedül én dolgozom. /Belenéz a noteszbe/ Búzából 90 pud termett, rozsból 18, zabból 23. A családnak 6o pud kell a megélésre, az apréjószágnak 10 pud, a zab marad a lónak. Mit tudok eladni az államnak? No, mondjuk eladom 8 baromfit, a rucát bevisBam a városba... Hát enynyi pénzből vehetek én oipőt, ruhát, petrolt, gyufát, sza^ pant? És a patkót a lovamnak talán ingyen adják? No, mit hallgattok? Hát lehet igy élni tovább? És még ez jó, hogy - ha nem is bőségesen - de terem. De ha aszály jön? Akkor mi lesz?! Mehetek koldulni! Hát akkor milyen jogon beszéltek le engem a kolhozról? Ott tán rosszabb lesz a sorom? Rezmjotnov: Kondret Majdennyikové a szó Hangok: Olvasni akarod a mondandódat? Vedd le a sapkád! Mondjad csak ugy, fejből! Bz az egész életét papirra firkálja! Haha! ... Az Írástudói • • *