Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

- 9 Gyermid: Davidovj Scsukar

j Davidovj Scsukar: Nagulnov: Sc sukar j Rezmjotnovj Se sukar; Ühüm. /Leül/ /mosolyog/ JÓI elbeszélgettünk. /Nevetés. Előrejön Scsukar apó. Fehér női ruhában van./ Kukának hivja őt a falu. Davidov elvtárs. Folyton hallgat, csak akkor dörmög valamit, ha már nagyon muszáj... ezért is hagyta ott a felesége. Emlékszem rá, még pendelyes korától, araikor még afféle kis semmi taknyos volt, nadrág nélkül szaladgált, semilyen tehetség nem látszott ki belőle, most meg felnőtt és hallgat. A régi rezsimben ezért nem áldozhatott! Mikor gyónni kellett véna, a pópa letakarta a fekete kendővel és kérdi tőlej "Lopsz-e fiacskám?» Hallgat. "Dohányzol?" Hallat. "Paráználkodtál"? Megint csak hallgat. Csak annyit kellett vóna mondani az ostobának: "Vétkes vagyok, atyám!" és * bűnbocsánatot nyert volna, de ő csak szivja az orrát és bámul, mint bornyu az ujkapura... Fejezd már be, apó! Ez nem tartozik a tárgyhoz. Ami majd eztán gyün, az odatartozik... Ej, hogy a ménkű csaBjon bele... elfelejtettem, hol tartottam... Elhallgatsz végre?! Mindjárt kihajitlak innen! J&karuBka május elsején déltől napgyugtáig beszéltél a világforradalomról. Fene unalmasan beszéltél, mindig ugyanazt daráltad, el is aludtam szépen, de eszem ágába se volt, hogy félbeszakítsalak, te meg mindig közbeszólsz. .. Hadd fejezze be Scsukar apó. Telik az időnkből. No lehet, hogy ijedtéhen kukult meg. A pópa a kendő alá dugja a fejét és kérdi "Néma vagy, gyermekem?" Gyemid meg errej "Nem, de elegem van belőled!" A pópa egész ződ lett a méregtől, oszt halkan, hogy a vénasszonyok ne értsék, odasúgjaj "Akkor mért hallgatsz,