Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

34 Dávidov: Nagulnov: Dávidov: Nagulnov: Dávidov: Kit ütni kell, kit pedig tanitani! /Messziről harmónikaszó és vad éneklés, rikkant ás okkal és füttyel. Dávidov és Nagulnov odalépnek az ablakhoz,/ Mennek el a kulákok. Érvényt tudunk szerezni a rendeletnek. Tisztább lesz a levegő. Elutaznak, de nem mind. Mit akarsz? Megint Osztrovnov böki a szemed? Igen, megint! Kigyót melengetünk! Hiába dühösködsz ellene, Lukics okos, olvasott muzsik ügy ismeri a gazdaságot meg a földet, mint a saját tenyerét. Feltétlenül ellátogatok hozzá, tanácsot kérek tőle,.. Nagulnov: Dávidov: Képzett gazda. Tán szerinted kulákot védelmezek? Nagulnov: Ba nem nyestük vóna le a szárnyacskáit, már rég kulák lenne! /Az ének és füttyszó egyre közelebbről hallatszik. Beszalad. Luska arca kisirt./ Luska: /leroskad a padkára, jajveszékel/ Elüzig, ik! Elkergeti-i-k az én Tyimoskámat! A jeges vidékre, a világ végére! Nggulnov: /odamegy hozzá/ Luska... Luska: /felugrik/ Ne nyúlj hozzám! Ne! Most boldog vagy?! Elrepül az én világszép sólyommadaram! /Üvölt/ Mit mereszted rám a szemedet?! Elérted, amit akartál, te érzéketlen, iszonyatos bálvány! /Az ablakon éles kopogás. Luska odaszalad, kinyitja. Az ablakban megjelenik Tyimofej, részeg, verejtékes./ Tyimofej: Luska, virágom, isten veled! /Vhdul átölelik egymást/ lfö.kar, nézd a te Luskád, hü hozzám! Téged pedig és Davidovot, majd együtt... nektek nem lesz hozzu életetek! De én... én visszajövök, a föld alól is, ne sirj Luskám!