Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

Nagulnov: Davidov: Nagulnov: Razmj otnov: Nagulnov: Bazmj otnov: Davidov; R&zxry otnoM: Davidov: Bazmjotnov: Nagulnov: Dávidov: Razmj otnov: Dávidov: Nagulnov: Razmj otnov : - 3o No jó, akkor agyonverem! Remek ötlet! No de tudod mit, egyenlőre ne üsd bele az orrod ebbe... Májd magam ie eligazítom, de most nincs rá időm. Én a világ forradalomra szegezem minden figyelmemet - az aszezony az én szememben semmi. Megverni mégse tudom. Én egy uj élet küszöbén állok, nem akarom bemocskolni a kezem. .. /Davidov elmosolyodik./ Az asszony - komoly dolog. Ha csak tegnap kezdődött volna, de már megszoktam... «»gyen a szivemhez nőtt.,. /Beszalad a zilált, lihegő Razmjotnov./ Jól éltek, kolhozunk vezetői! ültök, füstöltök! Regényt olvastok? Milyen regényt? Megbolondultál? /odamegy az asztalhoz, a tálra mutat/ Hus is van benne? Ahá. . És honnan van a hus? Nem tudom. Miért? Azért, mert a fele jószágot levágták a faluban. Mi-i?! Ki vágta le? A bitangoki Ez aztán kolhozelnök! óriáskolhozt épit! Kik?! A te kolhoztagjaid vágták le a jószágukat, meg az egyéniek is. vág mindenki nyaKLó nélkül! /Nagulnov veszett dühvel rángatja magára a ködmönét, veszi a kucsmáját/ Hová mész? Kukutyinba! /Elszalad/ No, ez megvadult!