Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

- 22 So suka r s Nagulgé*: Nagulnov: Perfiljevna: Nagulnov: Perfiljevna: Sosukar: Nagulnov t Perfilj evna: Nagulnov: Perfiljevna: Scsukar: Ljübiakin: Tyit lánya: az öreg, szabadulni igyekszik a rátámadó kutyától. Bejönnek Davidov, Nagulnov, üsakov és Ljubiskin. Makaruska, az i3ten szerelmére, adj nekem egy levorveltet! Adsza, mig forr bennem a méreg! Lepuffantom asszonyostul! /Mutatja a széttépett »ufcáját./ Nézd mit müveit ez a dögl Ronggyátépte az öregasszony subáját! Ezért kiüldöz az asszony a világból! /Nagulnov legyint, a pitvarajtóhoz lép, erélyesen bekopog./ Én, kedves Davidov elvtárs, könnyebben lélegzem azóta, hogy a vagyonomat bevittem a kolhozba, /üjra kopog./ Kölyökkorom óta gyűlölöm a vagyont, /üjra kopog/ Njcissátok már ki! Megsikátültetek, hé! Minden rossz a vagyontól gyün... Helyesen irták a tudós Marx és Engels elvtársak, /Veri fiz ajtót./ /Végre kinyilik az ajtó, megjelenik: Borogyin felesége Perfiljevna, mögötte a lánya./ Tyit itthon van? Nincs. Hol van? Nem tudom. Perfiljevna, mi azér jöttünk, hogy... /ScBukarhoz/ Hallgass!,.. /Perfiljevnához/ A lovak itthon vannak? Itthon. És az ökrök? Azok ninoBenek. Miért jöttetek? Veled nem tudjuk... /Nagulnov dühösen néz rá. Scsukar elhallgat/ Add ide a ládakulcsokat, gazdasszony, /hisztérikusan/ Ne adja oda nekik! Törjék fel, ha van ilyenre joguk!