Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

- 21 Tyimofejt Luska: Tyimofej t Luskaj fylmoíej« Davidov: Nagulnov: Davidov: Nagulnov: Likvidálni akarnak bennünket... De én is ott leszek! Átharapom a torkát annak, aki átlépi a küszöbünket. Inkább felgyújtok mindent... de ennek a kódisnépnek egy rongyos rubeska se jusson az enyémből! Hadd járjanak továbbra is meztelen fenékkel! Hagyd el Tyimosa, ne társulj, l&jd csak lesz valahogy, /átöleli, esókolódznak/ Tyimofej körülnéz/ Eh te! Én nem félek, te meg igen? Kiderül, hogy én vagyok a férfi és te hordod a szoknyát? /lelkesery' Sátán vagy te, nem asszony! Nem szégyelled magad igy élni, mikor férjed van? Mikor a jóisten elosztotta az emberek közt a lelkiismeretet, éppen nem voltam otthon. A legényekkel sétáltam, csókolóztam, kedveskedtem... így hát nekem nem jutott egy csipetnyi se belőle... érted? Igaza van a közmondásnak: "Ne higyj a fél szeműnek, a púposnak és a feleségednek!" Eh, ha csak egy óra is, de az enyém! /Djra vadul játszani kezd, dalolva elmennek. Kis szünet után jön Nagulnov és Davidov./ Nem értem. Miért nem akartál Prolikhoz menni? Erről Bzivesebhen..• No dehát úgyis megtudod... A feleségem..» JuBka... Tyimofejjel, ennek a Prolnak a fiával él. Ha én csinálom ott a kisajátitást, még plegykálni fognak. Nem, jobb, ha nem én megyek oda! Hát kivel kezdjük? Borogyinnal...» /A fény kialszik/ VT- V Tyit házának udvara. Kerités, kisjpapuval. A pitvar egy része látszik. Dühödt kutyaugatás és Scsukar kétségbeesett kiabálása hallatszik. A kerités mögött megjelenik