Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

17 ­Polovc evj Osztrwvnovj Polovcev5 Oaztrovnov: Polovcev; Oaztrovnov: evvel a kolhozzal? A kororaunizmusba, komám. A legigazibb ko.mmunizmusba. Először kolhoz, aztán - kommune, - teljesen eltörlik a magántulajdont! Minden közös lesz: a gyerekek, az asz­szonyok, a csészék, a kanalak... Te laskalevest sze­retnél enni libahússal, de csak kvászt kapsz. Jobbágy leszel a saját földeden! És ha én nem akarom? « Sokat kérdeznek téged. Hát ez hogy lehet? Hát csak ugy. Ügyes... Akkor vége az életünknek. A húszas évben a semmire jöttem haza. Éjjel nappal dolgoztam. Először a természetbeni adózással tettek tönkre az elvtársak: el­vitték az utolsó szem gabonámat! Azóta már számát se tu­dom, hányszor bántak ki velem. Pedig meg lehetne szá­molni: kibánnak az emberrel, oszt nyugtát adnak róla, hogy el ne felejtse. Adtam én gabonát, huat, vajat, bőrt gyapjút, aprójószágot, sőt még ökröket is vittem az ál­lamnak! Fizettem azért is, mert füst száll a kéményem­ből, mert eleven jószág áll az istállómban! Isten tudja hányszor nyúztak meg az elvtársak, de mindig talpra­álltam. Kezdtem hallgatni az agronómusra, ugy ápoltam a földem, mint egy beteg assfconyt. Az én tengerim a legszebb az egész faluban« a gabona terméses több min­denkiénél! Csáváztam a gabonát, visszatartottam a havat. Szóval minta gazda lettem, oklevelet is kaptam róla. Nézze osak... /A falra mutat, Vorosilov képe mellett lóg az oklevél/

Next

/
Thumbnails
Contents