Zapolska, Gabriela: Malicsevszka kisasszony; Fordította: Kerényi Grácia; Q 99

- 33 Stefka: Daum: Stefka: Daum: St ef

ka• Daum: Stefka: Daum

: Stefka: Daum: "Stefka: Daum: Hogy tud ennyit beszélni! Mert fontosnak tartom, hogy a barátom megfelelő benyomásokkal távozzék innen. Ha az is ilyen unalmas citrom, inkább narad j

on ott, ahol van. Nem akarok megőszülni az unalomtól, /kedveskedve/ fis most megkérem, hogy menjen el egy kicsit... Hova? Az utcára, vagy akárhova, - mert mindjárt jönnek a vendégek. Mif-éle vendégek? Az én vendégeim. A holnapi klakkerok. .Mit néz? Ha ő nem törődik azzal, hogy pozíciót teremtsen nekem, kénytelen vagyok magam gondoskodni róla. Holnap a kuplék után kapok egy kis tapsot és éljenzést. Meg kellett szervezni, - és sikerült is, sok gonddal és fáradsággal. Mindjárt . itt lesznek a klakkereim, szeretném megkinálni őket valamivel... /szomorúan néz körül, hogy nincs semmi* hirtelen észreveszi az aszta.lt, kiszól a konyhába/ • Mihályné! Guritsd ide a tálcát! Nagyszerű! Mindjárt lesznek itt olyan szendvicsek, hogy - cca! /csettint a nyelvével/ De kérem - ez az én baráti kóstolóm, Fütyülök rá!... /Mihályné behozza a tálcát. Stefka rárakja, ami az asztalon van./ így ni! smardinia... sonka... ringli... egy kis vajacska., .cca /c'settj.ng kétszer/ Ahhoz nem szabad hozzányúlni, abban kavi ar van! Pompás! Ide a kaviárt!.. .renget

eg szendvics kell... ' Várjanak! Majd én!... /Mindhárman kisietnek a konyhába: percnyi csend: csöngetnek: Mihályné kiszalad, miután Stefka belökte a szobába és. a konyha küszöbén állva, késsel a kezében utána szól: