Hacks, Peter: A lobositzi csata; Fordította: Bányay Geyza; Q 92

A boldogság, e béke A háború - halál. Libussa: A kislányom tul sokat vár a szerelemtől, mert még sosem próbálta. /Megáll a baloldali ágy előtt és leveti kartonruháját. Ingben/ A katonánál meg mindenki arra szákit, hogy osak kakaskodik, de nem kap eleget zabálni és nincs is benne a gyakorlatban. f

cdig mennyi minden emlékeztet benaíik a kanra! fia például ilyen bajuszt látok, máris az gut az eszesbe, mi lehet ott még! /A katonák mind rá bámészkodnak./ Fordultok el mindjárt! /Braeker és az asztalon nyugvó kát fej elfordul ás dog inára sandít, amint a jobboldali ágyon egy szál ingben üldögél./ Mi lesz tökfiikék? Si van ott annyi látnivaló? /Az asztalon nyugvó fejek visszafordulnak. Braeker tovább is Reginát bámulja./ 3$m vetkőzik le, Ulrich ur? /megrémül éa lehúzza a bakancsát. Az asztalro/etett nyugvóhelyet társai teljesen elfoglalták. Odaáll elébük. Félszegen szólal meg:/ Eresszetek oda engem is! /forgolódva/: SutyakeméMy ez itt. És kevés a hely. Aludnom csak kell nekem is. Adok helyet az ágyamban, Ulrich ur. Dehogy» lekera itt a helyem. Mondom, hogy nem férünk el. { Tartsa aagáa a rokkot. öraakar: He féljen az asszonyság. /Felhúzza a rokkot és befekszik Libussa ágyába./ Libu33a: A nadrágját azért levetheti. /Braeker kiszáll az ágyból, leveti a nadrágját, aztán megint visszafekszik az asszony mellé./ Gazdasszony /belép/: Ha, ideje mér, hogy eloltsuk a lámpát. Braeker: Bachmann Sohärer: Breaker: Libursa: Braeker: Scharer: Libusna: