Hacks, Peter: A lobositzi csata; Fordította: Bányay Geyza; Q 92

- 55 Koa «garten: Bmeker: zitterxmxi: Kosegarten: Bracher: ü^ttomana: ftraeker: Zi ttemarm; ürasfcer: ütengke: /Jön/ Markon! kengke mar tömi Mangke: Karkoni Markon!: bengke: Markéul: Mengke: markon!: Azt kiszed, ha meghalsz, ez nem gyalázat? Aki élve marad, ezé « becsület. én megmaradóié* Beállsz az első sokba, ücMyer helyett. Azokat lövik le tlőasör, akik az első sorban állnak. Mindent tul leket élni, kivéve a halált. * Ssata közben szököm el. :ieg;nondta, hogy saladig raelletto kell jaaradaom. így nota la jutok secsiro. Beállok inkább az első sorba, aztán el izmon» és hogy körülem az első vonalba? Odakéredskedov . Akkor 6 is rájön. Ki jelentkezik különben az első vonalba? Az mg? bolond, vagy tul okos. Amint meglátom, szólok neki. Sorakozó! Fiheaj! /belép» kengkáhez:/ Kát ilyen pompás hegyi ember. Kemény, hűséges, igazi német. Olyan szolid szemmel bámultak rám, mint a borjú* Bár haltak volna meg inkább. /jelentősen:/ Akkor ne» is szöknek meg, annyi szent! /Inspiráltán:/ Hegy érti azt, Mengke? Sehogyan sor., hadnagy ur. /félrevonja:/ Azt mondjuk, hogy elestek* árti? Parancsára, nem írtem. Nézz®, az cnbor idővel előlép. A szökevény elSlép hősi halottá. Maga is elélép őrmesterre, Hengke. Érti hogyan lép elő az ember? Igenis, értem. Klagtek. Csakhogy az óbrlozter látni akarja majd Őket. Mut a tunk két szétroncsolt hullát. És mielőtt rájök, hogy becsapták, tul leszek árkon-bokran, taeazsze a oeojettdl*