Branner, H.C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 70
- 9 Arthur» Irene: A rthur: . > • • Irene: Arthur: Irene : Arthur: Irene : Arthur: Irene : Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene : Arthur: Irene: De lehet, hogy a közeljövőben az lesz? Nem zavar téged, ha ugyanabban a szállodában laksz, ahol ő? Bár kétségkívül ugy tervezted, hogy itt fogod őt lszállásolni. A hét bőröndöddel... Csak öt. Rendben van, öt. De talán arra gondoltál, hogy külföldre utazol? Útközben csak éppen elintézed ezt a kis formalitást ... Ha csak egy pillanatra nyugton maradsz, akkor elmondom, mi történt. Kern használhattam a kis kocsit, igy a nagyot kellett elvinnem ... Kis kocsi - nagy kocsi! ó igen! És divatszalonok és kozmetikai szalonok és éttermek és bárok ... és idegen emberekkel járkálsz. Agyszerűen ki sem tudom mondani, mennyire felháborit ez az egész. Hallgass már rám! Az utak jegesek voltak és nem tudtam vezetni, a fékek nem működtek, igy fel kellett hivnom Alant és megkérnem, hogy hozzon el. És miért csak most érkeztél meg? Azt mondták nekem, hogy korán reggel indultál otthonról. Hát várnom kellett rá és nagyon lassan kellett hajtanunk. Biztos vagyok benne, hogy nagyon lassan kellett hajtanotok és kétségkivül be kellett térnetek útközben több kocsmába? Már mondtam, hogy jegesek voltak az utak. /Odamegy hozzá./ Nagy testvér! Menj el tőlem, azzal a parfőmöddel ... Tudod, hogy egészen olyan kezdesz lenni, mint ő? Ezt kétségkivül sértésnek szántad. Én bóknak tekintem. Senki máshoz nem szeretnék jobban hasonlítani. Nincs más, akire igy felnézhetnék. Akkor meg miért nem jöttél és nézted meg? A háború óta úgyszólván éjjel-nappal dolgoznom kellett. Hát miért nem jöttél a háború előtt? Te soha nem okoztál neki gondot. Mindig pontosan azt tetted, amit kivánt -'és felnéztél rá - de sohasem látogatfad meg. Jól tudod, milyen nehezen jött ki az emberekkel - még azokkal is, akik legközelebb álltak hozzá. Az ember nem ment el hozzá meghivás nélkül. Sohasem hivott engem. Csak eljöttem. Ó igen! Te! Te mindig azt tehettél vele, amit akartál. Talán azért, mert soha semmit sem akartam. Csak azt reméltem, hogy kis örömet jszer^ek neki. Sohasem éreztem, hogy függök tőle - nem hiszem, hogy valaha is felnéztem volna rá ... De nem is féltem tőle.
