Branner, H.C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 70

Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene: Ezzel azt akarod mondani, hogy én igen? Igen, drágám, egy kicsit. Miért nem mentél fel hozzá? Nem akarom felizgatni. Biztosan nem várt engem. Hol van ő most attól, hogy bárkit is várjon! Egyébként most alszik, nyugodtan felmehetnél. /a lépcső felé megy, az aljánál megáll/ És ha felébred? Biztosan az lesz az érzése, hogy ... Nem ébred fel. Biztosan nem, nagyon csendesen mész b«. /Arthur éppen fel akar menni, amikor kigyullad a villany és Ágnes nővér lejön. Arthur megfordul./ Ágnes nővér: /Irenehez megy és mindkét kezét megfogja/ On bizonyára Irene •.• Irene: Nővér ... Agnes nővér: Milyen szép .• • Irene: ürülök, hogy annak tart. Ágnes nővér: igHKXXHÉxfec üly boldog vagyok .... alszik. Irene: Mint egy gyerek. Agnes nővér: Éppen ugy, mint egy gyerek. Amióta ön megjött. - De milyen hideg a keze, fázik biztosan. Meglehetősen fázom. : indjárt segíthetünk ezen. Kint von egy villanymelegítő. /Hősugárzót hoz, bekapcsolja./ Várjon egy percig - Látja, már vörös. Melegít már? 1 int egy kis nap. Egészen ugy, mint egy kis nap. - Nos, mi a véleményük egy csésze teáról? köszönöm, én nem kérek. Én nagyon szeretnék. Igen, miért ne? Különben minden készen van - egy csészét, két csészét? ... Három csészét, ű! jön a tengerész? A tengerész? Ja, Michaelt gondolja. Nem hiszem - de játmagának hozzon csészét... /Utánakiált az ajtón/ Kérem, nem tenné vizbe a virágaimat? Mi az ördögbe terheled ennyi mindennel? Nem látod, hogy örömet okoz neki? Igaz, tudsz valamit Michael hollétéről? Megpróbáltam táviratozni neki. Tehát tudod a cimét? Egy-két héttel ezelőtt irt nekem. Akkor kikötőben volt. De nem találkoztam vele. Irene: Ágnes nővér: Irene; Ágnes nővér: Arthur: Irene: Agnes nővér: Irene: Agnes nővér: Irene: Arthur: Irene

: Arthur: Irene: Arthur: Irene«