Branner, H.C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 70

- - \ Michael: Tudtunk - persze, hogy tudtunk, mert akkoriban minden megtörtén hetett. Játék és valóság egyésugyan-z volt. Azóta semmi sem tör tént. Csak ismétlődések - egy álom tükörképei Irene: Eljön a nap, amikor fel kell ébrednünk és felelősséget kell vállalnunk. Michael: Felelősséget? Miért? Irene: Másokért. Michael: 'Hogy várhatod el tőlem, hogy felelősséget érezzek másokért? Értem se érzett soha senki. Irene: Belőled nem lett felnőtt. Még mindig kisfiú vagy, aki az anyja után sir. Szeretnéd, ha szeretnének, de meg kell tanulnod, hogy elfogadd magad olyannak, amilyen a valóságban vagy, Michael: Anélkül, hogy valaki szeretne? Irene: Anélkül, hogy valaki szeretne. Anélkül, hogy megbocsátást várná a hibáidért. /Fel akar kelni./ Michael: Nem, ne menj. Maradj itt - félek ... Irene: Azt hittem, te sohase félsz ...? Michael: De most meglehetősen ... tőled. Vagy csak fáj valahol. Tudod, milyen az, amikor a kezed-lábad hosszú ideig elzsibbadt és azután fájni kezd. így érzek én irántad ... szeretlek Irene: Azért, mert én vagyok félig-meddig a gyerekkorod. Mert testvére: vagyunk, Michael: Felejtsd el, hogy testvérek vagyunk. Mit számit az? Az első emberpár is két testvér volt ... Irene: Megőrültél. /А csengő szól, Irene fel akar kelni./ Michael: Nem, ne vedd fel. Maradjunk együtt, mint két testvér - akik szenvedély nélkül szeretik egymást. Gyűlölöm a szenvedélyemet, félek tőle. Sötétedéskor eláraszt - áradat, amely minden mást elsöpör. Háború és vér és rémület - mind megannyi része ... /А csengő ismét szól./ ÍJlj csendben. Nincs csengetés - nem halljuk. Maradj velem. Fogd a kezem ... mert különben ... én ... Irene: Jön valaki. /Agnes nővér lejön a lépcsőn és az ajtóhoz siet. A csengő újból megszólal. Irene felkel,/ Mi az? Agnes nővér: Szól a telefon, Irene: Majd én felveszem. /Kimegy. Ágnes nővér Megáll és Hichaelre néz Michael: Nővér ...? Agnes nővér: Felmehetne és megnézhetné az apját. Michael: Minek? Láttam már elég halottat. Agnes nővér: Olyan szép ... minden ránca kisimult. Most látni, milyen volt a valóságban. Jót tenne magának, ha látná, /ivlicha'el fejét rázza./ Igen, igazán jót tenne, segitene magán. Jöjjön ... Michael: Miért gondolja, hogy segitségre van szükségem?