Branner, H.C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 70

- AJ Irene: Michael: Irene: Michael: Irene : Michael: Irene: Michael: Irene : Michael: Irene: Michael: Irene: Michael: Irene

: Michael: Irene: Michael: Irene: abban a sorrendben, ahogy vannak. Semmit sem szabad elmozdítani, Ígérjétek ezt meg nekem. Megígérem. De siess, vagy lekésed a vonatot. /Kituszkolja az ajtón - becsapja utána és állva marad. Michael kinéz az ablakon és nevetésbe tör ki. Irene odamegy hozzá./ Mi történt? Nézd, hogy rohan, hogy elérje a vonatot. Ugyanolyan, mint kisfiú korában. Tökéletesen igazad van, az önámitás múlik el legkésőbb. Ki mondja, hogy megcsalja önmagát? Becsületes emher és bizonyára ez is valami. Nem hiszem, hogy még egy ilyet ismerek. Igen, de szükséges-e az embernek életfogytiglani rabságra Ítélnie magát ahhoz, hogy becsületes ember legyen? Talán igen - nem tudom. Ne törődj vele, felejtsd el. /Eloltja a mennyezeti világítást, odébbtolja az asztali lámpát, úgyhogy a kép árnyékba kerül, elrendezi a székeket a maga és Michael számára./ Gyere ide, azt akarom, hogy mellém ülj. Nincs sok időnk. Nemsokára mennem kell. Hova? Vidékre - vagy valamerre - csak éppen el innen. És holnap? Û, visszajövök. De ma éjjel nem leszek itt. Ma éjjel megfeledkezem a halálról ... Ah, értem. /Ki akarja m^gát szab a di ta ni, de Irene szorosan tartja./ Drága kis öcsém, meg kell értened. Te vagy az egyetlen, aki ezt megértheti - örökkévalóság óta nem voltam senkivel - a háború óta. És ő olyan csinos - olyan fiatal - és még él. Okosnak tart. Szereti a szemem körül a ráncokat. Azt mondja, örökké szeretni fog. Lehet, hogy csak két hétig tart - nem, talán még két hétig sem, talán csak egy éjszaka ... De kell, hogy valakitől ilyeneket halljak ... még mindig nő vagyok. /megcsókolja a szemét/ Igen, nő vagy - és-okos. Szeretem а szemed körül а ráncokat. Veled szeretnék maradni életem végéig ... /megöleli/ Köszönöm. Egymás mellett fekszünk éjszaka, egymás kezét fogva - és beszélgetünk a sötétben. És énekelünk •.. És énekelünk. Nappal pedig a házzal törődöm, meg a kerttel éa az állatokkal, ügyes kezem van. De mi lesz ; rthurral? Nincs Arthur -.és nincs atyaisten. Csak mi ketten vagyunk. Mi vagyunk az első emberek. Az első férfi és az első nő. Ne mondj ilyent. Ezt szoktuk játszani, amikor gyerekek voltunk és jobbat nem tudtunk kitalálni.