Branner, H.C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 70

- 42 Arthuri Irene * Arthurt Agnes n. Arthurs Koppenhága. Kineveztek ügyésszé. Gratulálhatok ..? Ne nekem - neki. A gesztus neki szólt. Tud" Irene: Arthur: Michael: Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Michael: Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: ták, hogy meghalt. /Irene és Michael összenéznek./ Hadd lggyen az ő diadala.' ! /megjelenik a lépcsőn/ Minden készen van. Köszönöm. /Egy pillanatra felmegy. Újból lejön- és gondolataiba merülve áll, majd nyugtalanul tevékenykedni kezd. Órájára néz./ Hány óra? Hadd lássam, mikor mennek vonatok - volt valahol egy menetrendem - /Irattáskáját keresi. Irene odaadja. Leül, tanulmányozza a menetrendet, felteszi szemüvegét, a lapok közt keresgél, megtalálja az időpontokat, órájára pillant./ Az utolsó vonat tiz perc múlva indul. Még éppen elérem. 18a este még el kell menned? Kérték, hogy reggel tizkor legyek ott. Nem jövök vissza a temetésig. Majd néhány szót kell szólnom ... /Irenere néz/ Ami a holnapot illeti - amikor a koporsót a kápolnába viszik - ugy gondoltam, hogy te - vagy mind a ketten Van valami kifogásod az ellen, ha én nem? Tenné sze te sen nincs. Persze ugy értem, azt teszel, amit akarsz. De egyikünknek ott kell lennie .. • /Kicsit bizonytalanul néz Irenere./ Hád számítottam ... Fekete ruhát veszek fel. Hoztam egyet. ó, igen. És tekintettel a ... ne haragudj, hogy igy mondom, de Nem szokásom a botrányokozás, drágám. Természetesen. Bocsáss meg. /Újból óráját nézi./ Ugy, tehát ... /Michaelhez megy és sietve kezét nyújtja/ Isten veled és hát, minden jót ... Viszont kivánom neked. /Egy pillanatig szembenéznek egymással. Mindegyik szeretne valamit mondani, de nem talál szavakat. Irene Arthur kezébe nyomja irattáskáját és az ajtó felé tuszkolja./ Igen, nem kellene - illetőleg hamarosan újból kellene találkoznunk ... Nagyon hamarosan. Isten veled, kedves Arthurom. /Átöleli és szájoncsókolja, szenvedélyesen és ösztönösen. Arthur meglepődik, megmerevedik és anélkül, hogy viszonozná, gyámoltalanul, bámul rá. Irene kinyitja az ajtót./ Az irataim ... /Mind a hárman keresni kezdenek./ Itt vannak. Ezek azok? /Kinyitja a táskát és bele akarja gyömöszölni./ Kérlek, Majd én. /Elveszi tőle, megnézi, hogy mind megvan-e, kisimítja és berakja az iratokat. Körülnéz a papircsomókra./ A dolgaihoz semmiképpen sem szabad nyúlni. Magam akarom átnézni -