Branner, H.C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 70

- 38 III, felvonás. /Egy órával később. Besötétedett, de a piactérről a fények bevilágítanak a nagy ablakokon át. A tárgyak a helyükön vannak. Az asztalon ég a lámpa és a bíró képét erősen kidomborítja. A szoba többi része hideg szürke homályban van. Arthur az asztalnál ül, a Vállalkozó mellette áll, most már gyászruhában./ Vállalkozó; /árjegyzéket mutat Arthurnak/ Persze különféle minőségeink vannak. Ez itt, például, nagyon egyéni és Ízléses. De ... Arthur: /rámutat egy másikra/ És ez? Vállalkozó: Az a sötét? Igen, az valódi tölgy. Úgyszólván elpusztíthatatlan. De jelentékenyen többe is ... Arthur: Ezt a kérdést szükségtelen megtárgyalnunk. Vállalkozó; Ó! Nem, természetesen ... /Jegyez a könyvében./ Nos, ami a formaságokat illeti ... Hogy gondolja ...? Arthur: Formaságok? Vállalkozó: A templomdiszekre gondolok, énekekre, zsoltárokra stb. A legtöbb ügyfelünk ránkbizza. És természetesen értesítés is kell a temetésről.» Arthur: Csak utólag. Egészen csendben akarjuk. Vállalkozó: Csendben?.Természetesen, megértem. De - nagyon meg lennék lepve, ha azért a templom nem lenne zsúfolva. Arthur: ön félreért engem. Azt akarom, hogy kizárólagosan családi ügy legyen. Vállalkozó: Kizárólagosan családi ügy? ... igen, természetesen. Kétségkívül a biró is igy kívánta? /Michael lejön./ Arthur: Nem rendelkezett erről. De az öcsém, a húgom és én is igy kívánom. /Bemutatja./ Az öcsém

. Vállalkozó; Engedje meg, hogy részvétemet nyilvánítsam gyászában. /Michael szótlanul ránéz. A vállalkozó gyorsan Arthurhoz fordul./ Természetesen tiszteletben kell tartanunk az ön kívánságait. Csak a gyakorlati nehézségekre gondoltam ••» Arthur; Milyen gyakorlati nehézségekre? ' Vállalkozó: Hát, a biró közismert személyiség volt - és köztiszteletnek örvendett. Már több emberrel beszéltem, aki le akarja róni kegyeletét• Arthur; Nem értem. Mindössze egy órája halott. Vállalkozó: Nagyon kis világban élünk, uram. Arthur: Ó, igen. /Irene bejön. Szőrmekabát van rajta és a karja tele virággal./ A húgom. Irene: /Bólint és Arthurhoz fordul./ Lent van egy ember, aki ragaszkodik hozzá, hogy veled beszélhessen.