Branner, H.C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 70

Irene: Hát te? A te nadrágodon meg. jókora lyuk van. De nem voroctsz vele. Lengeted a kalózlobogódat ... Michael: Az nem a lobogóm, az a halászhálóm. Kost. jövünk hazafelé a moсcártól.., Arthur: ; - ; e gb о 1 о ru Lu. latok! Irene:*' Megint eltűnt, i lett vele? ichael: A mocsár ... Érzed a sa., gát? Idevarázsoljam neked .... Irene: - Igen, varázsold ide nekem. Michael: Nézz a távolba ... arra a kis' fényre ... most hunyd be a szemed ... Minden megállt. A viz, a nap és a felhők. Látéd? íren©: Nem, nem akarom látni. Haza akarok menni. Michael: Pszt. Most megismertem. Irene: Mit? Michael: A halált. Tudom, hogy mi az. Irene: Miért beszélsz mindig a halálról? Michael: Tudom, hol van anya ... Arthur: Hagyd abba ezt az értelmetlenséget! /А furulyaszó elhal és a nap eltűnik, hirtelen sötét lesz a szobálten. Fentről zaj hallatszik, amirtől mind a hárman megfordulnak. A lépcsőn kigyullad a villany és Ágnes nővér lejön. Megáll a lépcső al. ján, nagyon izgatottan./ Ágnes nővér: Ó! Rettenetes, ügy látszik, elaludtam ... Irene: Miért, mi történt ...? Michael-: Rettenetes, ha elalszik az ember? Ágnes nővér: Igen *.. mert amig aludtam ... a biró ... Arthur: Mi történt a táróval? Ágnes nővér: A biró meghalt. /Mindnyájan néma csendben állnak./ * ... * — 1 * M H H ^^Л