Branner, H.C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 70
- 33 A Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene: Michael: Irene : Michael: Irene : Adam, annyira fél az öregségtől és a haláltól, valósággal rögeszméjévé vált. Nem hiszem,, hogy van valami, amit meg ne próbált volna; a legdrágább professzorokat, természetes gyógymódokat, nyerskosztot és hormonokat, pszichoanalitikát, kikapcsolódást, erkölcsi megujulást és a jó ég tudja ^S^éjf, Még pénzt is adott a katolikus egyháznak. De most megtette, amire már régóta várok; talált egy húsz év körülit. Szerelmes belé? Szerelmes? Igen, talán. Mindenből lehet szerelem - még félelemből is. Szegény Adam, biztos halált jelent ez számára és tudja is, a szive legmélyén jootpcérzi. Néha olyan furcsa, gyámoltalan a tekintete. Fáj nekem. Javasoltam neki, hogy menjen el vele egy időre, vagy tartsa magánál, de Ezt nem gondolhattad komolyan! Miért ne? Igazán nincs nagy jelentősége. Soha nem volt senkije rajtam kivül és nem is lesz. De hallani sem akar róla - azt hiszi, ez ujabb trükk, hogy pénzt húzzak ki belőle. A kényszerzubbonya rabulejtette. És senki sem segithet rajta, mert sem adni, sem venni nem mer. Már többé nem ember - semmit sem tud megfogni és élvezni csak azért, mert szép - minden, amihez hozzányúl, pénzzé változik, vagy a pénz szimbólumává. Szétmorzsolódik, mint a száraz homok és kicsúszik az ujjai közül és ha kinyitja összezárt öklét, csak ül és bámulja - a semmit« Akkor nagyon kicsi és csüggedt lesz az arca - rémület a szemében - fáj nekem, ha látom. Még mindig - szereted? A szerelem olyan súlyos szó. Tulajdohképpen nem is használható. Csak ugy szerettem volna segíteni rajta - de nem tudok. Olyan ez, mintha egy siró gyerekkel az Ölében ülne az ember és nem tudná, hogyan nyugtassa meg - mert nem értik egymás szavát. /Leül./ Ne higyjétek - azelőtt soha nem beszéltem Így róla. És az ember önmagának is hazudik. Egyébként valaha csodálatos szerető volt. Mielőtt meggazdagodott volna. Nem tudom elfelejteni. Ezért nem akarsz tőle elválni? Főképpen. És mert fáj nekem a nyomorúsága. De, hogy őszinte legyek - egy kicsit a pénze miatt sem. Mert azért az ember az árnyékában él, még ha soha nem is látja. Csak jelképesen"kapom meg, hogy magamra aggathassam. Ha "forgótőkére" van szükségem, eladok ékszert. Isten óvjon attól, hogy megtudja, /dühösen/ Irene -! Drága kisöcsém - ne izgulj. Most egészen mindegy, mert már ugyse kapok pénzt. Nem bírom tovább és most meekaphatda a ^lást.
