Scarpetta, Eduardo: Nyomor és nemesség; Átdolgozta: Komoly Péter; Q 66

- 2o Bascale: Peppeniello: Pascalé: Pupella: Felice: ka

scale: Felice: Caecale: Felice: Pascalé: Felice: Pascal e: Felice: Pascalé: Felice: Pascalét Ne álmodozzunk. Lássuk a rideg valóságot. Mondd, öcsi, apádnak van pénze? (T a ral reiaényéegünk. Hagyjanak föl minden reménnyel. Nem, ez nem lehet... /Csengetnek/ Pupella! Mehetne a kölyök is egyszer! /ki és be/ /jön mögötte/ 4 Jóestét, Felice, 'eked is, raseale. Vártunk nagyoh. Igazán neri kellett volna. Elkezdhettétek volna nélkülem a vacsorát. Félreértesz: azért vártunk rád, hogy vegyél végre vala* v mi ennivalót, mert üres a ház, üres a bendő. Kekem semmi sem sikerült. És pont rára tudtatok várni! Reggel óta káromkodom, mint egy török kalóz. A szél átfagydeztott, egyetlen levelet vagy kérvényt nem Írtam, majd leborogattam az asztalt,a tintát, a tollakat. Meddig mehet még ez igy? S ráadásul meg akarnak adóztatni bennünket. Két fillérrel minden egyes levél után! Hemes világ! Ezentúl az adótiszt is hajkurásszon? fürtül az embernek nem lenne elég nyomorúság* i> mindenre rátette a koronát a drágalátos fiacskám, /Megpillantja/ Itt vagy? Ifct vagy, te átok! Elküldelek egy olyan urhoa, aki mindig öt-tiz lirát ad, de van ugji hogy tizenötöt is, aszerint milyen a kedve. Ilyen aranytyúkot sértesz meg! Nev tségeesé teszed apádat, rontod a szakmai Jóhirét... Hagyd el, Felice, hiszen gyerek.