Pfeiffer, Hans: Lampionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 58

X«U*HOTO» Harminckét évig voltam kstonatiezt...tudod, te lányom, milyen hosszú idő es!? »..'e most a férfi, a katona mégis felnyög fájdalmában! ..»i^zek az égési sebek a lábamon. • • s a főjem!...a hajam kihullott..»ügy emberronos, aki elevenen szétbomlik.••mint egy kagyló, « szárazra vetve ••• mai Tiezrek sors« ez apám...gyerekeké»asszonyoké.,,egy év ota már*.» XálálSOTO» Hisz éppen ez az!...agy katona ugyanugy pusztuljon el, mint egy a sszony!?«.. Ä halál mg már nem dicsőség,•.nem kitüntetés. Tömeghalál...amelyben gyermekekkel és asszonyokkal osztozom!... XUKXi iilmult már az az idő, apám, amikor férfi fÉrvivei...kard karddal állott szemben, ás a halál, jól mondod, már nem dicsőség... XeMálSűTOS Ha annak idején...négy éwel ezelőtt...amikor a háború kitört...akkor ért volna engem utol a halál...

Pearl Harbour fölött.....mikor rázuhantam bombázómmal az amerikai hadihajukra».• - ezt nem értem volna meg...«z hősi halál lett volna!.•» XUkI / ismét az ablakhoz lép, odakint közben már besötétedett.../ XüMáMGTOi Várod még őket?..» Te reméled..»»hogy nem jönnek? Talán történik valami...és valóban nem jönnek ..» Itt vannak.•• Honnan tudod?»•» á hajó tegnap befutott» amerikai bizottság, megkezdte a munkáját, hogy kivizsgálja a bomba hatását»*»ál orvosi bizottság ma délelőtt már meg is jelent a kórházunkban* Tehát eljönnek!?.»» uk igen kedvelik az iOyen városkörnyéki nyaralókat»•• Hallgass.•» ..»azért laknak majd a mi szobáinkban! / szünet/ XáEnMCTO

I Hem kellene már várjunk... XUKXi Még niiioo n késő... XUKIi X^JSOTOx fükli X*MAKOTOx TUKIx XüHáMOTO t XUKlx f^M/ó-OTOx YUKIl