Pfeiffer, Hans: Lampionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 58

FJkls JLröhaat, mint egy ki a öldösött vad.../ Japán asokáaa ezerl : letérd^lveátnyujt apjának egy oöéaao teát, majd a cserepeket boviasi oaobájába.&öaben áhida halkan ionját vioesnlopdzik, hogy a furulyát elvegye»

••-toben a pillanatban tár viocaa luki,mire flu dermedten megáll ás a furulyát a hátamügé rejti* ••/ Ta alighanem a teát akarod raegküesönni?««« SE1XD« / kusködik önmagával, majd las an viassstesai a furulyát as aeatí ra/ Y«iILáSGTG« f-ergeod ol««« YU3CX / o furulyát a kesébe veesi/í .JLoöoaámá volt«.« J halott«•• akarod?« Ha játesani tudsa rajta, legyen a tied ál

IIa« / most.«.kis asönot utám...mB^tíS^lül.«./i Tudok játszani..• fUIÜi o líra.•«beosélni is tudea... 3HIDä/ kinyújtja kesét a furulya felé.««/ YUKIl dülüai FJat SHID«« XáStáKCffOl mii f^iáCTÜí ÍUK.II YáHáílOTOl fukis f «IhdXTC t xJLűbb mondd meg, hogy hlvnnak?!««* Shlda«««a perekek • • üáukatí... Xadslrl^aauttdl««. füvei faj&yúm nincsen..,fueaálon ssoktam játoaani*««/ Kitó] egy a sál hosszú füvet a vásábol, és két tenyerében fogva, olyan hangokat hallat valóban, mint egy sömmög 5 sáska/ így szoktam csinálni.. .mint a sáska, be moot ven már furulyára, lost furulyágiatok! • • .ifokocí fogok majd furulyúsni eotőnkin «««ha csönd van«•«neked«•• / elrohan/ .• 1 mént végre m a kis oeavarg»!?..«item érdemelte meg a furulyát« Kopni akart* Hagyd, apám««»Ugy örült noki... .dj aég toát««. / amikor xukl még egy osésae teát nyújt át, famamoto blsoi talán mozdulattal ayul utána, a férfi halkan felnyög/ . egint fájdalmaid vannak? fe asemrohány ot teasel nekem^ hogy nom töröm már a fájdol makatI• • • «st én nem mondtam! De gondoltad!

««•«.at gondoltad.• .egy férfi«.«egy katona«.• 2« mm vagy már katona