Kornyejcsuk, Alekszandr: Miért mosolyogtak a csillagok?; Fordította: Sivó Mária; Q 53

-44— na mosolyog,odamegy Matildéhoz./ Zsanna: Az unekaöccs könnyen feg.tüzet... Matilda: Maga ugy tapasztalta? Zsanna: Nem, csak ma látta®, amikor magával táncéit. Tetszik a fi*? Matilda: Es még mire velna kiváacsi? /Kijön Spak, kezében gitár/ Spak: Tyimefej hová lett ? / Matilda: A kertben van. ' /Spak Tyimofej *tá.n megy, játszik a gitárén, énekel/ Zsanna: Nem akarom keresztezniisen^ben/^az'iatjá^ sőt figyelmeztetni szeretném : amiker Tyiaofejjel táncéit a nagybácsi nagyon ideges lett. Ugylátszik féltékeny... Matilda: Milyen jó megfigyelő... Zsanna: Ne felejtse el, mit fogadtunk egymásnak... Matilda: Ér bem. Kivel szórakozott : a nagybácsival vagy az öcsikével? Zsanna: Egyikkel sem.Előbb megtudom,kegy mit ér a nagybácsi. Matilda: Aha...Sok sikert kivánok.A bácsi nem éppen sas, de egész jól repül. A magasba törekszik... Zsanna; Éppen ez nyugtalanit... Matilda: Miért? Zsanna: Elegem volt a vándormadarakból. Egy tehetséges, kövér, jóságos vénecske pulykát szeretnék, nyugodt életet... Matilda: És itt nem akao ilyen ? Zsanna; " Dep.' csak valamennyien foglaltak... Matilda: /mosolyogva/ Hogy megváltozott— Zsanna: Mit tehet az ember, kedvesem...Már Puskin megmondta : "A lét mer határozza a tudatot".. .Maga meg épen olyan