Kornyejcsuk, Alekszandr: Miért mosolyogtak a csillagok?; Fordította: Sivó Mária; Q 53

-27- • Jurij: Vagy talán Tyiaefej ? Olga: Nem, Tyiraoda nem tue ilyen jól játszani... Jmrij: Azt akarom raendani neked... /Szünet/ Olga:* hegy megint rólam álmodtál ? /Nevet/ Igen? /Jurij bólint/ .A folyópartén törtónt...Ott álltunk a holdfényben, i körülöttünk virágok. Aztán csónakba ültünk, felhúztak a vitorlát -ás - a folyó raeg a szél elvitt minket messze, messze... f /Jurij bólint/ Oda ahol felkel a nap...Fölöttünk darvak szálltak. Halkan, alig hallhatóan beszélgetitek: kr®.. .krm... krti.« Ezt álmodtad ? /Jurij bólint/ Ó, hányszor mesélted ezt nekem.... Jura, miért nézel mindig igy rá és miért hallgatsj? «indig ? Engeo.j Jura, engedj el... /Jurara néz, halkan/ Mi van Veled ? Jnra: Hát ne® látod, Äea érzea, nem tadod ? Miért nea akarod tudni? Olga: Jurij, halkabban,... ea; ed j faár el.... Jurij: Nem engedlek, araij nem mondtam el, arait akarok, ara

ig nem érzed meg, ha csak egy pillanatra, railye rosszj>. MgamJLÍ milyen nehéz nekem idejár hozzád ez a •• Olga: Jurij! Jurij: Bocsánat, róla ne® fogok beszélni, megértem... de