Zapolska, Gabriela: Skiz; Fordította: Sebők Éva; Q 52

- 9 Nusi Lulu Nusi Lulu Nusi Lulu Nusi Lulu Nusi Lulu Nusi De hiszen... Még pár perce épp igy néztem a te férjed után. Igazán lenyűgöző látvány volt: az elemekkel küzdő férfi! Bevallom érdekel engem, /rievetésben tör ki/ Persze előreláthatólag csak távolból és csak átmenetileg. Na ne félj... még igy is csak tisztán platóni/ kusan. Kérlek, ne zavartasd magad. Jól hallok? Micsoda változáé! Amikor két hónapja eleget tettünk velencei meghivástoknak és lelátogattunk Podolébe, még ugyanaz a Nusi voltál, aki annakidején a Szent Márkus téren a hallhatálan és rosszulnevelt galambokat etette. Tübi...tubi... tubicám... sablonos ifjú menyecske. És maJ"knxix Tévedsz. Én semmit nem változtam. Milyen kár. Gsk a buták nem változnak. Remélem tehát, hogy inkább nem tévedek. Mert te ugyan hagytad, hogy pirossarku rokokócipőkhöz termett kecses lábaid elé rakják ezt az egész hatalmas és nagyjövöju tejgazdaságot, de azért meg van a magadhoz való eszed. Tévedsz Lulu. Én teljesen buta vagyok. No, teljesen, az túlzás. Csak amennyire mell. Amennyi« re szokás a te korodban. Viszont nálad kissé komplikáltabb a dolog, mert szentimentális vagy s ebben az esetben félő, hogy a butaság krónikussá válik. /sóhajt/ Nincs igazad. Már kigyógyultam a szentimentális ábrándozásból. Még hogy kigyógyulták? Olyan szentimentális vagy gyermekem, mint Girardin asszony limonádé regényei. Azt az egyet megengedem, hogy most más irányban vggy szentimentális. /zavartan/ Hogy érted ezt? 0