Zapolska, Gabriela: Skiz; Fordította: Sebők Éva; Q 52

- 3 Nusi Tadek Nusi Tadek Nasi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi a sirra. Csak hagyja békében a sirt. Ugyan miért? Hát nem jobb lassan hozzászokni a gondolathoz? hiszen előbb utóbb úgyis... Nem, nem! Maga élni fog... soká... élnie kell... /mélabúsan/ Minek is élni? Kinek jelent valamit az én életem? Kinek van szüksége rám? Kinek hiányzom, ha elmegyek? Akad-e csak egy ember? aki még akkor is rám gondol, vár... /halkan/ Hát... a felesége? lulu? <5 mindig előre siet és senki után sem fordul meg... /halkan/ De hiszen szereti magát! /ajkbiggyesztve/ No igen, a maga módján. Persze - asszonymódra. Hát hogy szeresse? Azt hiszem minden asszony egyféleképen szereti az urát. Drága gyermekem, jegyezze meg magának, hogy nincs két egyforma szerelem. Meg vagyok győződve róla, hogy a feleségem teljesen másképen szeret engem, mint maga, hugo с skám, az ürít. /szemét lesüti, fejét elforditja/ Márpedig én az ilyen szerelemnek egy pillanatáért eladnám a lelkem üdvösségét, mint Paust, /zavarban van - elhúzódik/ Miket beszél! Nem szabá^... Már miért ne szabadna... Édes Nusikém! Hallani sem akarom! Előitélet! Mindent szabad, amiből másnak kára nincs. A rejtelrt bün csak félig bün. Mi köze ennek a bűnhöz?.. És egyáltalán! Ünnepélyesen visszavonim, bár az esélyeket fenntartom. Elég nem szép!