Zapolska, Gabriela: Skiz; Fordította: Sebők Éva; Q 52

- 4 Tadek Nu si Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Nusi Tadek Mi az hogy nem szép? Gyönyörű! Miosoda? Legalább beszélni róla... Igazán abbahagyhatná! Egész zűrzavar van már a fejemben. Egy kis zűrzavar nem árt. Káoszból keletkezett a világ, a fény, a virágok, a nó - Éval.. később a kultura, a szépség... a francia pasztellek, mint eleven tündérek... mint te... Én, mint pasztell? /A falon függő pasztellekre mutat/ Talán osoda történt és ezekből léptél ki... Liliomok.... rózsák, az ég kékje... Nem mondta ezt még neked soha senki? Senki. A férjed sem? Ő aztán legkevésbbé. Szerinte tiszta szláv tipus vagyok. /nevetésben tör ki/ Voila! Az iroda, ahol az intéző utasitásokat kap, miniatűrökkel van teleaggatva. De ugyan ki merné állitani, hogy a fitos szláv orr és egyszerű aro nem szárnyalja tul finomságban a púderozott rokokó-dámákat. Puderfelhőből támadtál Husi, mint Vénusz a tengerhabból... Milyen remekül illik hozzád ez a keret, a paztellképekkel boritott fal... s te itt állsz középütt, mint egy megelevenedett Boucher panneau... te éteri lélek, ki évszázadik óta böjjjongasz a kiválasztottak közt... De miért hunyod le a szemedet? Nem is tudom. Jó hallgatni, olyan szépen beszél... olyan lágyan... rész egitően... Mert magam is részeg vagyok. Most? Mitől? Tőled!