Rege Imre: A „fogadónap”; Q 47

-fVÁLASZTÓ: Tessék? SZOLGA: Mi a rallása?! VÁLASZTÓ: Katholikus. IDŐSEBB: Mi minden kell egy szükséglakáshoz! SZOLGA: Felkérem uraságodat, hogy szíveskedjék a megjegyzésektol tartózkodni, mert mi ehhez nem vagyunk itt hozzászokva. IDŐSEBB: Nem bizony. Gondoltam mindjárt. De azért mégis érdekel, hogy mi maga itt tulajdonképen: szolga, ajtónálló, vagy nyomozó... SZÓIG A /feláll/: Visszautasítom ezt a hangot, amit velem szemben.. .Kénytelen leszek uraságodat kivezettetni! IDŐSEBB: Ugyan, ugyan, ne vigye túlzásba a dolgot! SZÓIG A /diktátori pózban/: Én ugy végzem a munkámat, ahogy végeznem kell.

; Én a kötelesség embere vagyo k/ IDŐSEBB: Már ez igaz, látja* Pontosan ugy násiiM., csodálom is, hogy nem vettem észre. Fölfelé hajolni, lefelé taposni, ez a maga kötelessége! SZOLGA: Szóval önszántából nem hagyja el a termet? IDŐSEBB: Még nem. Egy kicsit még várok. Hátha csoda történik és mégis kinyilik az ajtó. SZOLGA: Én azért vagyok itt, hogy csendet tartsak. Vagy csendben marad uraságod, vagy... N * /A nagy ajtó diszes rézkilincsét belülről lenyomják./ PÓLYÁS ASSZONY: Valaki lenyomta benn a kilincset. /Feláll./Jaj csak be tudnék már jutni... ÖREGASSZONY /feláll/: Mi az? Mi az? be lehet már menni? /Totyog az ajtó felé./ /Az ajtó lassan nyilik./ SZOLGA: Csak csendet és rendet, kérem üljön vissza mindenki a helyére. /Az ajtó felé megy, hogy intézkedjen, de mikor odaér.../ /A nagy ajtó, miután pár centit kinyilt, ismét visszacsukódik./ SZOLGA /visszamegy az Íróasztalhoz és átnyújt egy-egy papírlapot:/ No nézzék: itt vannak a kérdőivek, ezeket töltsék ki gyorsan: