Rege Imre: A „fogadónap”; Q 47

-fnevet, születési helyet, vallást, foglalkozást, a kérelmet,- hogy amikor "bejutnak, a képviselő ur mér tudja, fRftf miről van sző... /VÁLASZTÓ és ÖREG PARASZT - iwel a kézben - egymásra néznek./ ÖREGASSZONY: Én nem birom már, én nem birom már, inkább meghalok, legyenek egy kis belátással, beteg öreg asszony vagyok, egész nap csak járok, járok, küldenek ide, küldenek oda, hadd végezzek végre, megőrülök a sok fájdalomtól.... SZOIGA: Még nem maga van soron, csak üljön vissza a helyére. ÖREGASSZONY: Mi. az, hogy nem én vagyok soron?! /Az ajtó végre teljesen kinyilik és egy sztnes, kifestett nőszemély távozik balfelé./ SZOIGA: Tessék rámbizni, majd én elintézek mindent./Bemegy./ PÓLYÁSX kiitóéfyi Ha magamról lenne szó, én várnék szivesen, de mit csináljak ezzel a gyerekkel? Örülök, hogy már soron vagyok. ÖREGASSZONY: Dehogy van soron, micsoda beszéd ez?! SZOIGA /kijön/: Csendet kérek. aaEgMtaBMMM» /E&y kis várakozásteli szünet után:/ Sajnálattal kell közölnöm, hogy a képviselő ur őméltósága a miniszterelnök ur őexcellenciájához hivatalos, ugy hogy ma már nem tudja több választóját fogadni. /Általános megrökönyödés, szörnyüködés, "Hogy $ehet ez?", "Ma az utolsó nap!" kiáltások./ Nagyon sajnálom, ezen nem tudok segiteni, mindenki menjen el nyugodtan, majd a legközelebbi f ogadónapon. •. IDŐSEBB: Menjünk, menjünk, kár itt a szóért, üt f egy kis segitségapfr m&net Jfk^n**ri«za^tfteeutfE r&i t